Mindennapi áhítatok

2017. december 4., hétfő

Igehely: 1Kor 15:9-20; Kulcsige: 1Kor 15:19 „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.”

A 9. versben egy elég nyomorult emberként mutatkozik be Pál: a. „mert én legkisebb vagyok az apostolok között”, b. „arra sem vagyok méltó”, c. „üldöztem Isten egyházát”... Pálban elevenen élt megtérése előtti viselkedése, nyomorult élete.

2017. december 3., vasárnap

Igehely: Róm 9:6-13; Kulcsige: Róm 9:8 „Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak.”

Isten megígérte Ábrahámnak, hogy utódaiban fog áldást nyerni a föld valamennyi népe. Ennek az áldásnak a kizárólagos oka abban rejlik, hogy Ábrahám hitt Isten szavának és további cselekedeteit ez a hit határozta meg.

2017. december 2., szombat

Igehely: Ézs 55:6-13; Kulcsige: Ézs 55:10-11 „Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.”

Az Úr őszinte keresése eléri célját! Még mindig megtalálható Ő. A gyermeki hitből fakadó segítségül hívása eléri célját! Még mindig közel van hozzánk Ő. Érdemes a bűnösnek az Úrhoz térni, érdemes az álnok gondolatokat feladni, mert az Úr irgalmaz az ilyen embereknek, és kész megbocsátani!

2017. december 1., péntek

Igehely: Ézs 1:10-20; Kulcsige: Ézs 1:18 „Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja az Úr. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vérvörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.”

Az Úr igéjét, tanítását olvastuk az igében. Nem emberi, törvényeskedő vélekedést! Ézsaiás korában is a választott nép gyakorlatában szemkápráztatóan zajlottak a vallási ünnepek, hozták a sok véres áldozatot, égőáldozatot, ami Isten szemében mind hazug áldozatnak bizonyult.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Sám 11:1–27 Kulcsige: 2Sám 11:27 „A gyász letelte után érte küldött Dávid, palotájába vitette; az pedig a felesége lett, és fiút szült neki. De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.”

Dávid bűne Bet­sa­bé­val és az ebből fa­ka­dó kö­vet­kez­mé­nyek azt mu­tat­ják, hogy még egy Is­ten­nek ked­ves ember is vál­hat a bűn ál­do­za­tá­vá. A 2Sám 11:27 azt mu­tat­ja, hogy senki nem ve­he­ti fél­váll­ról a bűnt: nincs olyan, hogy ár­tal­mat­lan bűn, és nincs olyan, hogy elég erős ember.

Az ige­sza­kasz fel­hí­vás­ként szol­gál, hogy ál­lan­dó­an le­gye­nek a ke­zünk ügyé­ben a Lélek fegy­ve­rei, és em­lé­kez­tet a bűn­nel szem­be­ni gyen­ge­sé­günk­re is. To­váb­bá fi­gyel­mez­tet a bűn ször­nyű kö­vet­kez­mé­nye­i­re. Dávid ugyan meg­tér és hely­re­áll, de mind­azo­kat, ami­ket el­kö­ve­tett, nem tudja meg nem tör­tént­té tenni.