Mindennapi áhítatok

2017. december 1., péntek

Igehely: Ézs 1:10-20; Kulcsige: Ézs 1:18 „Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja az Úr. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vérvörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.”

Az Úr igéjét, tanítását olvastuk az igében. Nem emberi, törvényeskedő vélekedést! Ézsaiás korában is a választott nép gyakorlatában szemkápráztatóan zajlottak a vallási ünnepek, hozták a sok véres áldozatot, égőáldozatot, ami Isten szemében mind hazug áldozatnak bizonyult.

2017. november 28., kedd

Igehely: 4Móz 12:1-16 (12:1-13:1 Károli ford.); Kulcsige: 4Móz 12:10 „Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám egyszerre poklos lett, olyan mint a hó. Áron Mirjám felé fordult és látta, hogy poklos”

Istenfélő családon belül, édes testvérek közt támadt nézeteltérés. Ketten beszéltek egy ellen. Mirjám és Áron látszólag a szent igének kívántak érvényt szerezni a Mózes családjában. Tulajdonképpen ez csak ürügy volt.

2017. november 27., hétfő

Igehely: Jer 18:13-17; Kulcsige: Jer 18:15 „Engem elfelejtett az én népem, a hitvány bálványoknak tömjénez. Eltántorították őket útjukról, a régi ösvényről, hogy más csapásokon járjanak, egyenetlen úton.”

Igen borzalmas dolog a hűtlenség, a feledékenység, az elhagyás! Lassan, fokozatosan, kis lépésekkel kezdődik! A gondolat és érzelemvilágunkban jelentkezik először. Aztán átalakítja időbeosztásunkat, figyelem- és energiagazdálkodásunkat. Kihat áldozatvállalásainkra is. Céljaink is módosulnak.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Krón 34:14-28 Kulcsige: 2Krón 34:21a „Menjetek, kérdezzétek meg az Urat, hogy mit jelentenek a megtalált könyv igéi rám meg az Izráelben és Júdában megmaradtakra nézve!”

Jó­si­ás szem­be­sül az Úr há­zá­ban ta­lált tör­vény­könyv ki­je­len­té­se­i­vel, igé­i­vel és ez arra kész­tet­te, hogy meg­szag­gas­sa ru­há­it. Rá­ne­he­ze­dett az elő­de­i­től örö­költ hi­á­ba­va­ló­sá­gok súlya és ez bűn­bá­nat­ra kész­tet­te. Nem ér­tet­te tel­jes egé­szé­ben az Is­te­ni üze­ne­tet, de azzal tisz­tá­ban volt, hogy nin­cse­nek rend­jén a dol­gok és ebből nagy baj lesz. Tudni akar­ta Isten üze­ne­tét és ez az alá­za­tos ma­ga­tar­tás, menti meg őt és a népet a kö­ze­le­dő ve­szély­től. Isten az alá­za­tos és tö­re­del­mes szí­vet nem veti meg.