Igehely: Lk 3:7-9; Kulcsige: Lk 3:9 „A fejsze pedig már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és a tűzre vettetik.”
Bemerítő János Isten engedelmes eszköze volt, ezért tudta útbaigazítani az embereket. Érdemes megfigyelni, hogy hogyan szólította meg hallgatóit a Jordán partján: „Viperák fajzata!” Mi azt mondjuk egymásnak: kedves testvérek!
Igehely: Lk 3:1-6; Kulcsige: Lk 3:2 „Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.”
Lukács evangélista számára annyira fontos volt Jézus Krisztus hírnökének és útkészítőjének nyilvános fellépése, hogy akárcsak a Megváltó születése esetén, ez alkalommal is megadta az esemény világtörténeti időpontját és ker.
Igehely: Lk 4:1-13; Kulcsige: Lk 4:9 „Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magad.”
Isten kegyelméből egy újévbe léphettünk. Nem tudjuk, mit tartogat számunkra ez az esztendő, ám biztonsággal bízhatjuk életünket a Szentlélek vezetésére ebben az évben is. Kövessük Urunkat, hiszen Jézus Krisztus mindenben Isten Lelkének a vezetése szerint járt.
Igehely: ApCsel 5:34-42; Kulcsige: ApCsel 5:46 „És nem hagytak fel a naponkénti tanítással a templomban és házanként, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus.”
Ami a legdrágább hely volt Megváltónknak itt a földön, és ahol oly sok időt töltött nyilvános szolgálata éveiben, az a hely maradt az, ahova a tanítványai is rendszeresen és örömmel mentek. „Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban” (ApCsel 2:46a).
Igehely: Lk 21:29-38; Kulcsige: Lk 21:37 „Nappal a templomban tanított, éjszakánként pedig az Olajfák hegyére ment, és ott töltötte az éjszakákat.”
Amikor Jézus Krisztus először megjelent a templomban, legalább ketten felismerték (Simeon és Anna), hogy Ő a Messiás, akit úgy vártak.
Igehely: Lk 2:41-50; Kulcsige Lk 2:46b „A tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket.”
Egy zsidó fiú tizenkét vagy tizenhárom éves korában válik a törvény gyermekévé. Amikor Jézus tizenkét esztendős lett, családja elment évenkénti zarándokútjára Jeruzsálembe, a páska ünnepére. Ez volt Jézus Krisztus első belépése mennyei Atyjának földi templomába.
Igehely: ApCsel 17:16–21 Kulcsige: ApCsel 17:16–21 „Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele. Némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? – mások ezt mondták: Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője – mivel Jézust és a feltámadást hirdette.”
Athénban szabadon burjánzott a bálványimádás. Az akkori világban a tolerancia bajnokai voltak ők. Pál egyistenhívő volt. Az élő, igazi Istené. Szűklátókörűnek tűnt. Őt nem vezette félre a látott művészi alkotások magas színvonala. Látta sötét szellemi hátterüket.
Miért szokott háborogni a mi lelkünk? Mire késztet az bennünket? Pál nem magáért, hanem a képzett athéniek tévelygése, elveszettsége miatt került feldúlt állapotba.