Igehely: Ef 4:17-32; Kulcsige: Ef 4:23 „Újuljatok meg lelketekben és elmétekben!”
Istenhez viszonyulásunk jól nyomon követhető, tetten érhető az emberekhez fűződő viszonyulásunkon. El kell jutnunk az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőtt korra. Másik lehetőségünk a pogányok életstílusát követni, akiket hiábavaló és önző gondolatok vezérelnek.
Igehely: Ez 18:25-32; Kulcsige: Ez 18:31b „Újuljatok meg szívetekben és lelketekben!”
Alapigénket Ezékiel, a fogságban élő próféta könyvéből olvastuk. Benne Isten leleplezi népének bűneit, meghirdetteti azok következményét, rámutat a szabadulás egyetlen lehetőségére: a megtérés kivezető útjára. Könnyebb Istent kritizálni, mint saját bűnünket, rossz lelkiállapotunkat belátni.
Igehely: ApCsel 13:38-49; Kulcsige: ApCsel 13:46b „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítottátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.”
Természetesen, kötelességünknek és kiváltságunknak tartjuk élni és hirdetni az Úr Jézus evangéliumát a saját családunknak és népünknek. Ezt bátran tették Pálék a pizidiai Antiókhiában is.
Igehely: ApCsel 6:1-7; Kulcsige: ApCsel 6:7 „Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.”
Maga a tárgyalt folyamat így írható le részletesebben: növekedés> kihívás> feszültség, zúgolódás> kihívásra megoldás> fokozottabb növekedés, és így tovább. Hát kell nekünk a növekedés? Hol állunk meg? Isten akarja és adja a növekedést!
Igehely: Róm 12:1-8; Kulcsige: Róm 12:6a „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak.”
Az Egyház megreformálásának 500. évfordulóját ünnepeljük az idén. Létszükséglet volt a reformáció 1517-ben, és az ma is! Egykor a reformáció nyitotta lehetőségeket és vívmányait különbözőképpen hasznosították a különféle érdekeket követő egyének és csoportok.
Igehely: Jel 1:9-20; Kulcsige: Jel 1:11„Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába.”
Egy látomás nemcsak képsorokat tartalmazhat, hanem hangüzenetet is. Ez a helyzet a Jelenések könyvének látomásaival is. Az írnok és beszámoló János apostol volt, a szerző pedig a feltámadott és megdicsőült Jézus Krisztus.
Igehely: ApCsel 11:19–26 Kulcsige: ApCsel 11:24 „Mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.”
Antiókhiában kezdett el kibontakozni Istennek az az ígérete, amelyet az Ábrahámmal kötött szövetségben tett: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” Ugyanis az evangéliumot itt hirdették először nem zsidó származásúaknak. Eddig még a zsidó keresztyének is úgy vélték, hogy a kegyelem csak nekik szól, és az üdvösség útja a zsidóságon keresztül vezet.