Igehely: ApCsel 13:38-49; Kulcsige: ApCsel 13:46b „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítottátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.”
Természetesen, kötelességünknek és kiváltságunknak tartjuk élni és hirdetni az Úr Jézus evangéliumát a saját családunknak és népünknek. Ezt bátran tették Pálék a pizidiai Antiókhiában is.
Igehely: ApCsel 6:1-7; Kulcsige: ApCsel 6:7 „Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.”
Maga a tárgyalt folyamat így írható le részletesebben: növekedés> kihívás> feszültség, zúgolódás> kihívásra megoldás> fokozottabb növekedés, és így tovább. Hát kell nekünk a növekedés? Hol állunk meg? Isten akarja és adja a növekedést!
Igehely: Róm 12:1-8; Kulcsige: Róm 12:6a „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak.”
Az Egyház megreformálásának 500. évfordulóját ünnepeljük az idén. Létszükséglet volt a reformáció 1517-ben, és az ma is! Egykor a reformáció nyitotta lehetőségeket és vívmányait különbözőképpen hasznosították a különféle érdekeket követő egyének és csoportok.
Igehely: Jel 1:9-20; Kulcsige: Jel 1:11„Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába.”
Egy látomás nemcsak képsorokat tartalmazhat, hanem hangüzenetet is. Ez a helyzet a Jelenések könyvének látomásaival is. Az írnok és beszámoló János apostol volt, a szerző pedig a feltámadott és megdicsőült Jézus Krisztus.
Igehely: 1Pt 1:1-5; Kulcsige: 1Pt 1:1 „Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva.”
Úgy látszik, hogy a szétszóródás nem új jelenség a Nap alatt. Mindenképpen ott sejlik benne Isten többszörös nemtetszése, sőt fegyelmezése is. A szétszóródást súlyosbítja a próbák és kísértések özöne.
Igehely: Gal 6:11-18; Kulcsige: Gal 6:11 „Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel!”
Pál apostolnak 13 levelét tartalmazza az Újszövetség. Több esetben írnokot vett igénybe megírásukhoz. Minden esetben a Szentlélek ihlette, vezette a pogányok nagy apostolát az üzenetek megfogalmazásakor is.
Igehely: ApCsel 17:16–21 Kulcsige: ApCsel 17:16–21 „Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele. Némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? – mások ezt mondták: Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője – mivel Jézust és a feltámadást hirdette.”
Athénban szabadon burjánzott a bálványimádás. Az akkori világban a tolerancia bajnokai voltak ők. Pál egyistenhívő volt. Az élő, igazi Istené. Szűklátókörűnek tűnt. Őt nem vezette félre a látott művészi alkotások magas színvonala. Látta sötét szellemi hátterüket.
Miért szokott háborogni a mi lelkünk? Mire késztet az bennünket? Pál nem magáért, hanem a képzett athéniek tévelygése, elveszettsége miatt került feldúlt állapotba.