Mindennapi áhítatok

2017. október 14., szombat

Igehely: 2Tim 1:8-14; Kulcsige: 2Tim 1:12b „És meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra.”

Évekkel ezelőtt az egyik gyülekezetben, igei szolgálatban, egy olyan kijelentést tettem, hogy sajnos vannak, akik érdekből járnak alkalmainkra, addig tart buzgóságuk, amíg bizonyos támogatást élvezhetnek, de nincs mély meggyőződésük hitüket illetően.

2017. október 12., csütörtök

Igehely: ApCsel 24:10-21 Kulcsige: ApCsel 24:14a „Úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében.”

„Áldott ige, üdvös ige, drága életige…” – énekeljük örömmel, buzgón gyülekezeteinkben. Valóban az! Aki üdvösséget nyert, annak áldott, kedves. Vezet az élet útjain, kiigazít, erőt nyújt, reményt ad, tanít, és sorolhatnánk. De mi van akkor, ha mások nem így gondolják?

2017. október 10., kedd

Igehely: Ézs 7:1-14; Kulcsige: Ézs 7:9 „Még ha Efraimnak Samária is a fővárosa, és ha Samáriának Remaljá fia is a vezetője! De ha nem hisztek, nem maradtok meg!”

Ha figyelemmel követjük Izráel történelmét, megfigyelhetünk egy érdekes dolgot. Időközönként olyan szorult helyzetbe kerültek, akkora túlerővel rendelkező hadsereg támadta meg őket, hogy emberileg semmi kilátás nem volt a szabadulásra.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: ApCsel 13:42–52 Kulcsige: ApCsel 13:49–50 „Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.”

A tisz­ta evan­gé­li­um, az Isten élő igéje meg­érin­ti és vá­lasz­adás­ra kész­te­ti a hall­ga­tót. Pál és Bar­na­bás a zsi­na­gó­gá­ban az Írá­sok­ból ki­in­dul­va, a Szent­lé­lek­től ka­pott böl­cses­ség­gel ma­gya­ráz­ták Krisz­tust. Sokan vol­tak, akik hit­tek, má­sok­ban pedig fél­té­keny­ség éb­redt. Nem ol­va­sunk arról, hogy a po­zi­tí­van és ne­ga­tí­van re­a­gá­lók mel­lett lett volna egy je­len­tős tömeg, aki­ket a Krisz­tus­ról szóló evan­gé­li­um hi­de­gen ha­gyott volna.