Igehely: Mt 15:1-9; Kulcsige: Mt 15:8 „Ez a nép ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem.”
Az igaz istentisztelet az igaz Isten személyére és akaratára való igaz ráhangolódás kegyelmi alkalmainak virágbomlása és gyümölcstermése – kitárulkozás a Szeretet felfoghatatlan nagysága előtt.
Igehely: 1Jn 3:10-17; Kulcsige: 1Jn 3:17 „Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan maradhatna meg az Isten szeretete?”
Lelki testvérek között lehetnek nézeteltérések, vélemény-, ismeret- és tapasztalatbeli különbségek, de gyűlölet vagy szeretetlenség soha! A harag, a gyűlölet elfordul az embertárstól, és benne szörnyű keserűn az adósát véli.
Igehely: 2Kor 9:6-15; Kulcsige: 2Kor 9:12 „Mert ez az Isten előtti szolgálat nemcsak enyhít a szentek nyomorúságán, hanem sokakat hálaadásra is indít Isten iránt.”
A hálás szívű, méltatlanságának tudatában élő, Istenben és az Ő munkájában gyönyörködő ember: egész ember, egészséges ember. Nem rágja az elégedetlenség mételye, nem vakítja gőg, gyűlölet sem perzseli. Ezért tud adni jó kedvvel, anélkül, hogy elvárna.
Igehely: 2Kor 9:6-15; Kulcsige: 2Kor 9:12 „Mert ez az Isten előtti szolgálat nemcsak enyhít a szentek nyomorúságán, hanem sokakat hálaadásra is indít Isten iránt.”
Szántani, vetni, kapálni, metszeni lehet megkeseredetten, zúgolódva, hit nélkül, életuntan, bűnben fuldokolva. A kert és mező ebből mit sem tud: kizöldül, virágot bont, és gyümölcsöt érlel – mert Isten napfényt és esőt ad igazaknak és gonoszoknak egyaránt.
Igehely: 2Kor 9:1-5; Kulcsige: 2Kor 9:2 „Hiszen ismerem készségeteket, amely miatt dicsekszem veletek a makedónoknak, hogy Akhája tavaly óta készen áll, és hogy a ti buzgóságotok magával ragadta a többséget.”
Az erkölcsös magatartás, a megfeszített munka, a bőséges adakozás jó példájának akkor van másokat is megragadó, ösztönző hatalma, ha mögötte félreismerhetetlenül ott ragyog a Krisztus lelkületének aranyfedezete.
Igehely: Lk 6:37-42; Kulcsige: Lk 6:38 „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.”
Megváltónk arra kér, hogy adjunk. Ez azt jelenti, hogy van mit adnunk; hogy képesek vagyunk arra, hogy adjunk; hogy van, kinek adni, és hogy van alkalom is arra, hogy adjunk. De mit kell adnunk embertársainknak?
Igehely: 2Krón 20:31–37 Kulcsige: 2Krón 20:31–32 „Így uralkodott Jósáfát Júdában. Harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Azúbá volt, Silhí leánya. Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát az Úr.”
Jó nevelésben részesült. Szülei a nemes dolgokra nevelték, és ez sokat számít. Egy sötét, bűnös világban fontos az a fény, amit elénk tartanak azért, hogy boldoguljunk. Értékeljük ezt!
Hosszan uralkodott. 25 év – egy negyedszázad. Sok mindent véghezvihetett. Elkezdett valamit, és volt ideje megfigyelni a következményeket. Hosszútávon kell nézni az életet: a földit az örökkévalóság szempontjából.