Igehely: 1Tim 5:17-20; Kulcsige: 1Tim 5:17 „A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak.”
Amennyire fontos egy gyermek fejlődése szempontjából a megbecsültség biztonságának érzése, az őszinte elismerés és bátorítás, éppen annyira fontos a kiforrott felnőtt számára is. Az Úr Jézus tudta ezt, és nem spórolt az elismerő szavakkal, a megbecsülést kifejező gesztusokkal.
Igehely: Ám 9:11-15; Kulcsige: Ám 9:14 „Jóra fordítom majd népemnek, Izráelnek a sorsát. Az elpusztult városokat fölépítik, és azokban fognak lakni. Szőlőket ültetnek, és isszák azok borát, kerteket művelnek, és eszik azok gyümölcsét.”
Talán soha olyan jó dolga nem volt a testünknek, mint ma. Semmit nem kell nélkülöznie, hisz külön ipar gondoskodik kényeztetéséről. De mi van a lelkünkkel? Nincsenek-e összedőlt sátrak, romos, résekkel tarkított falak?
Igehely: Mt 21:33-46; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”
Felháborító a példázatbeli szőlőművesek viselkedése. Mint bérlők önkényesen kisajátítják a tulajdonos javait, képviselőivel sorozatosan elbánnak, majd végül fiának az életét is kioltják. Igazságérzetünk, az erkölcs és a törvény is elítélné, ha ez ma megtörténne.
Ézs 5:1-7 „A Seregek Urának szőlője: Izráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság!”
Mikor olyan helyeken járunk, ahol a szőlőtermesztésnek hagyománya van, mindig szép látvány tárul elénk, ha látjuk a napsütötte domboldalakon a szép ültetvényeket, gazdaságokat. De aki leginkább gyönyörködik ezekben, az maga a gazda.
Énekek 4:8 „Jöjj hozzám a Libánonról, menyasszonyom, jöjj hozzám a Libánonról! Nézz le az Amáná csúcsáról, a Szenír és a Hermón csúcsáról, az oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeiről!”
Értékeinket, javainkat, illetve újabban már országokat is kerítéssel veszünk körbe, jelezve ezáltal, hogy illetéktelenek nincs mit keressenek területünkön. Férfi és nő, fiú és lány tudatában kell legyen annak, hogy életünkben is vannak olyan területek, bezárt kertek, ahová nem léphet be bárki.
1Kir 21:1-16 „Nábót így felelt Ahábnak: Az Úr őrizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai örökségemet!”
Nábót ragaszkodott szőlőjéhez, és ez az életébe került. Több volt ez számára, mint jól termő földterület. Hiszen Nábót mindig csak úgy említette, mint atyai örökségét, és minden bizonnyal ismerte az ősi törvényt is, miszerint a honfoglaláskor az Istentől kapott földet nem lehetett elidegeníteni.
Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”
A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.