Mindennapi áhítatok

2024. szeptember 20., péntek

Igehely: 1Krón 16:12–22; Kulcsige: 1Krón 16:17 „Jákób elé tárta, elrendelte Izráelnek örök szövetségül.”

Jákóbnak a saját, és a családtagjai által elkövetett bűnök miatt sok mélységet kellett megélnie. Ennek ellenére Isten nem hagyta őt magára. Álomban, látomásban biztatta, bátorította, megújította szövetségét vele és utódaival.

2024. szeptember 19., csütörtök

Igehely: 1Móz 45:16–28; Igehely: 1Móz 45:27 „Elbeszélték hát neki mindazt, amit nekik József beszélt. És amikor látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvigyék, fölélénkült apjuknak, Jákóbnak a lelke.”

Jákób elgondolását Isten gazdagon visszaigazolta. Hazatért gyermekei József és a fáraó közreműködésével rengeteg ajándékkal halmozták el. Visszakapta elveszettnek hitt fiát, és új helyen új élet lehetősége bontakozott ki előtte. Először hitetlenkedett, de a tények meggyőzték.

2024. szeptember 18., szerda

Igehely: 1Móz 42:1–5; Kulcsige: ApCsel 7:12 „Amikor azonban meghallotta Jákób, hogy van gabona Egyiptomban, elküldte atyáinkat.”

8 éves lehettem, amikor egy délben, iskolából hazaérve, édesanyámat az ágy előtt térdelve, hangosan imádkozva találtam: „Istenem, a malacoknak nincs ennivalójuk, kérlek, rendelj ki számukra egy kis eleséget!” Felállt, és mondta, hogy induljunk.

2024. szeptember 16., hétfő

Igehely: 1Móz 33:17–20; Kulcsige: 1Móz 33:20 „Majd oltárt állított oda, és így nevezte el: Isten, Izráel Istene!”

Kezdő hívő koromban egy félreértés miatt összekülönböztem a munkatársammal. Hetekig nem találkoztunk, és egyre nehezebb lett a szívem. Egy istentiszteleten azt vettem észre, hogy nem tudok énekelni. Elszégyelltem magam, és másnap elmentem hozzá.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 5Móz 15:12–18 Kulcsige: 5Móz 15:16 „De ha azt mondja neked: Nem megyek el tőled! – mert megszeretett téged és házad népét, mert jó dolga volt nálad.”

Kü­lön­bö­ző kap­cso­la­tok­ban va­gyunk jelen e vi­lág­ban. Ezek közül em­lí­tek né­há­nyat: társ, szülő, gyer­mek, test­vér vagy szol­ga és úr vi­szo­nyá­ban élünk. A Bib­li­á­nak min­den ka­te­gó­ri­á­ra meg­van a ta­ní­tá­sa, hogy a sze­re­pek ne üt­köz­ze­nek, hanem in­kább har­mo­ni­zál­ja­nak. Mint aho­gyan a te­rem­tett vi­lág­ban is meg­van az össz­hang, úgy az em­be­ri tár­sa­da­lom­ban is meg kell, hogy le­gyen. Az egy­ház­ban, Krisz­tus népe közt is nagy ennek ér­té­ke. Az Ószö­vet­ség, de az Új­szö­vet­ség is ren­del­ke­zik azok­kal a ta­ní­tá­sok­kal, amit be kell tar­ta­ni és kö­vet­ni kell.