2017. április 24., hétfő
– Bír 6:11-24
Isten hatalmassága abban is világosan megmutatkozik, hogy Ő nem a Góliátokat választotta ki magának tervének megvalósítására, hanem az azoknál sokkal kisebbeket.
Mindennapi áhítatok
2017. április 23., vasárnap
– Róm 1:1-7
Örök vitatéma a kiválasztás és az elhívás, pedig kár hogy két szóért két ember külön úton járjon. Ezt a két dolgot többen így kóstolgatják:
2017. április 22., szombat
– Zsolt 148:1-14
Az ornitológusok (a madártan kutatói) azt állítják, hogy reggel korán, pirkadatkor a madarak azért rendeznek füttykoncertet, mert ilyen módon fejezik ki hálájukat a Teremtőnek, hogy véget ért az éjszaka veszélye. A hermelin Észak-Amerika tundráin él.
2017. április 21., péntek
– Róm 8:31-34
Érdemes áttekinteni azokat a mozzanatokat, amelyek történtek az Úr Jézus Krisztussal feltámadása napjától mennybemeneteléig. Ha összeállt a lista, akkor igen értékessé válik az Ő feltámadása. Amikor Elizeus föltámasztotta a súnémi asszony fiát, kinek volt abból nyeresége?
2017. április 20., csütörtök
– Mk 9:1-13
Az Úr Jézus beszél tanítványainak haláláról és feltámadásáról, miután Péter felvilágosítást kapott Cézáreában, hogy az Úr Jézus a Krisztus (Mk 8:29). Nem mondhatom, hogy a tanítványok komolyan vették szavait, mivelhogy ez nem olyan dolog, mint a 2 x 2 = 4.
2017. április 19., szerda
– 1Pt 3:18-22
A korbácsütések, a töviskorona, az arcon csapások és szegek okozta fájdalmakat csak tetőzte a bűnökért való szenvedés. Ki tudta volna mindezeket elviselni Rajta kívül? Az Igaz bűnné lett, vagyis Jézus Krisztus Urunk azzá lett, ami soha nem volt, hogy minket azokká tegyen, amik nem voltunk.
Keresés az elmélkedések közt
Igehely: 1Sám 19:9–19 Kulcsige: 1Sám 19:18 „Dávid tehát futva elmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak.”
Dávid Saul király elől menekült, de ezenkívül más kihívásokkal is szembe kellett néznie. A sok veszély közepette Istenhez fordult védelemért és útmutatásért. De nem itt kezdte az Istenhez fordulást – bár soha nem késő elkezdeni. Dávid már ifjú pásztorként megtanult Istenhez kiáltani. Amikor igazán nagy veszélyben volt, emberileg talán megoldhatatlan helyzetben – még ha aggodalommal és kérdésekkel telve is –, de töretlen bizalommal fordult Istenhez.