2017. június 26., hétfő
– Mt 5:3
Vagyonát az gyarapítja, aki a lelki életet kívánja!
Mindennapi áhítatok
2017. június 25., vasárnap
– Mt 5:1-12
Körülményeinknek, amiben élünk, megvan az oka és meglesz a gyümölcse. Fel kell mérnünk, hogy állapotunk Isten rajtunk lévő ítélete, vagy szolgálatunk része-e. Jézus azokat nevezi boldognak, akiket miatta bántalmaznak.
2017. június 24., szombat
– Kol 3:1-4
Akarjuk-e a sírig látó szemüveget mennybe látó távcsőre cserélni? Lássunk túl a halál kerítésén!
2017. június 23., péntek
– Lk 1:11-17
Olyan szívet kell Atyánktól kérni, amelyik alkalmas Őt dicsőíteni, és a rábízottakat helyes ösvényen vezetni. Csak az a szív visz jó irányba, amelyiknek Krisztus a gazdája! Szeressük gyermekeinket Jézus által uralt szívünkkel.
2017. június 22., csütörtök
– 1Kor 11:1-16
Akik helyükre kerülnek, áldássá lesznek. Urunk követőit nem csak egybeterelte, hanem őrhelyüket is elrendelte. Az apák legyenek követhető példák. Ha egy gyermek szeretné Krisztust megismerni, legyen elég számára édesapját/szüleit megfigyelni.
2017. június 21., szerda
– 1Pt 5:1-11
Inkább szeretünk ajándékainkkal, mintsem feladatunkkal foglalkozni, de Atyánknak az a rendelete, hogy csak a munkásnak legyen bére. Így van meg a nyájon/családon belül mindenkinek a maga feladata, és lesz méltó jutalma.
Keresés az elmélkedések közt
Igehely: ApCsel 20:7–12 Kulcsige: ApCsel 20:7 „A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál tanította őket, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította.”
Pál apostol csak néhány napot töltött Troászban. A hét első napján, azaz vasárnap, a kenyér megtörésére gyűltek össze az Úr gyermekei, megemlékezni Jézus Krisztus áldozatáról, amit értünk, a bűneinkért vállalt az Úr. Jó nekünk ezt soha el nem felejteni, és időnként feleleveníteni magunk előtt azt a tényt, hogy az Atya nagy árat fizetett a megváltásunkért.