2017. január 31., kedd
– Mk 6:53-56
Igénk arról tesz bizonyságot, hogy Jézussal bármilyen nehézségek ellenére is eljuthatunk a túlsó partra. A rabbik Genezáret földjének ezt a részét „Isten kertjének”, más szóval „paradicsomnak” nevezték.
– Mk 6:53-56
Igénk arról tesz bizonyságot, hogy Jézussal bármilyen nehézségek ellenére is eljuthatunk a túlsó partra. A rabbik Genezáret földjének ezt a részét „Isten kertjének”, más szóval „paradicsomnak” nevezték.
– Mk 6:45-52
Az ötezer, aki evett a Jézus által megszaporított kenyérből, felismerte Jézusban az eljövendő Prófétát, és királlyá akarták tenni őt. Jézus, felismerve az emberek alkalmi lelkesedésének veszélyét, azonnal a túlsó part felé fordítja tekintetüket és kényszeríti őket.
– Mk 6:30-44
Jézusnak a tanítványaival és az utána vágyakozó sokasággal szembeni gondoskodása páratlan. Miután a tanítványok beszámoltak Jézusnak arról, amit cselekedtek és tanítottak, magával hívja őket a pusztába, hogy pihenjenek.
– Mk 6:14-29
János, a bemerítő, a kiáltó hangja, Jézus előfutára és útkészítője volt, aki felől a zsidók különbözőképpen gondolkodtak. Jézus tettei hallatán Heródesben megszólalt lelkiismerete, aki azt hitte, hogy Jézus nem más, mint az a János, akit ő börtönbe vettetett és lefejeztetett.
– Mk 6:7-13
Mielőtt Jézus kiküldte volna szolgáit, először magához hívta, felkészítette, felhatalmazta és fontos utasításokkal látta el őket. Aki az igehirdetés szolgálatára kapott elhívást/küldetést, annak teljes mértékben Istentől kell függnie.
– Mk 6:1-6
Az előbbi események után Jézus tanítványaival hazatért és a názáreti zsinagógában tanított, ami ámulatba ejtette honfitársait. Elismerték ugyan bölcsességét, csodatevő erejét, de nem ismerték fel Jézus lényét. Honnan való bölcsessége és csodatevő ereje, hatalma?
Igehely: Lk 10:17–24 Kulcsige: Lk 10:21 „Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: «Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak.»”
Harminc évvel ezelőtt jelent meg egy film, amely Lukács evangéliuma alapján mutatta be Jézus életét. Több nyáron is levetítettem ezt a filmet kultúrházakban, sátrakban, utcán, még kocsmák udvarain is. Összességében vagy negyven alkalommal néztem meg, de nem tudtam megunni! A nézőket is megragadta, mert bemutatott egy mosolygós, derűvel, örömmel teli Jézust. Az emberek könnyen azonosultak vele. Ugyanakkor sokan a hívők közül megbotránkoztak: szerintük Jézus szentebb, visszafogottabb és komolyabb volt.