– Lk 1:11-17
Olyan szívet kell Atyánktól kérni, amelyik alkalmas Őt dicsőíteni, és a rábízottakat helyes ösvényen vezetni. Csak az a szív visz jó irányba, amelyiknek Krisztus a gazdája! Szeressük gyermekeinket Jézus által uralt szívünkkel.
– 1Kor 11:1-16
Akik helyükre kerülnek, áldássá lesznek. Urunk követőit nem csak egybeterelte, hanem őrhelyüket is elrendelte. Az apák legyenek követhető példák. Ha egy gyermek szeretné Krisztust megismerni, legyen elég számára édesapját/szüleit megfigyelni.
– 1Pt 5:1-11
Inkább szeretünk ajándékainkkal, mintsem feladatunkkal foglalkozni, de Atyánknak az a rendelete, hogy csak a munkásnak legyen bére. Így van meg a nyájon/családon belül mindenkinek a maga feladata, és lesz méltó jutalma.
– Kol 3:12-17; 21
Képességünk Isten ajándéka és nem saját szerzeményünk. Felebarátaink építésére és nem megalázására kell használjuk azokat. Amihez értünk, azzal könnyen válhatunk felfuvalkodottá. Ez abban nyilvánul meg, hogy ledorongolással próbálunk másokat felzárkóztatni, pedig biztatással kellene.
– Ef 6:1-4
Ha összedolgozunk az Úrral, akkor leszünk összhangban egymással: a szülők legyenek felkészültek a vezetésre, a gyermekek pedig készek az engedelmességre. Mint szülők nagyon fontos, hogy jó irányba haladjunk, hívjunk és mutassunk.
– 1Thessz 2:1-12
Apaként először Istennek kell engedelmes gyermekévé lennünk, hogy aztán gyermekeinknek alkalmas vezetője lehessünk. Nem lehet Isten felé engedetlenséget tanúsítani, gyermekeinktől meg engedelmességet követelni. Olyan lelki gyermek legyél, amilyen gyermekeket szeretnél!
Igehely: 1Móz 12:1–4 Kulcsige: 1Móz 12:2 „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.”
Az Ábrahámnak adott áldás Jézus Krisztus által lett a miénk: „Hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk” (Gal 3:14). A rövidke szakaszban gyönyörű, reménykeltő ígéret van, amit Ábrahám szó szerint a magáévá tett, és a mennyei elhívásnak azonnal engedelmeskedett.