2017. május 18., csütörtök
– Jak 5:13-15 Kulcsige: Jak 5:13
„Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben.” – mondta ismert írónk, Móricz Zsigmond. „A Lélek gyümölcse az öröm” (Gal 5:22) – írja Pál apostol.
Mindennapi áhítatok
2017. május 17., szerda
– Zsolt 89 Kulcsige: Zsolt 89:2
Az ezráhi Étán dicsőítésében emlékezteti Istent az általa véghezvitt nagy tettekre. Megemlékezik az Egyiptomból történő kijövetel csodáira, a Nátán próféta által adott kijelentésre Dávid trónja és Dávid utódai felől. Idézi a próféciát a Felkent felől: Jézus Krisztus a Dávid gyökere és ága.
2017. május 16., kedd
– Jer 9:9-15 Kulcsige: Jer 9:9
A mi Istenünk nem bálvány, hogy ide vagy oda helyezhetnénk. Ő adta igéjét, törvényeket írt a szívünk hústáblájára, hogy azok szerint járjunk. Vagyis, ő helyez minket akarata szerinti állapotba. Ez az állapot semmiképpen sem a kevélység, büszkeség állapota, inkább a szelídség és alázat állapota.
2017. május 15., hétfő
– Zsolt 47 Kulcsige: Zsolt 47: 7, 8.
Énekelni az Úrnak – ez a keresztyén ember tiszteletének kifejezése Isten felé. Ebben a zsoltárban minket, nemzeteket, szólít fel Isten a dicséretre. Ha jó énekhangod van, testvér, énekelj Istennek!
2017. május 14., vasárnap
– 2Móz 15:1-18 Kulcsige: 2Móz 15:1
Az Úr megváltott népe nem tehetett egyebet, mint hálát adni a szabadulásért. A legelső lépéstől, attól kezdve, hogy elindultak a Veres-tenger egyiptomi oldaláról, egészen, amíg megérkeztek a Sínai-félsziget felőli oldalra, Isten szabadításának sorozatát tapasztalták meg.
2017. május 13., szombat
– János 6:27-35 Kulcsige: János 6:33
A mindennapi táplálékért nem felejtünk el megdolgozni, mert az üres gyomor korog az éhségtől. Csak gyermekkorban várjuk el, hogy előteremtődjék számunkra az eledel.
Keresés az elmélkedések közt
Igehely: 1Jn 1:5–10 Kulcsige: 1Jn 1:9 „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.”
Pál imádkozott tegnapi igénkben, János viszont bennünket tanít imádkozni. Isten jelenlétében szembesülünk önmagunkkal. Az Ószövetségben is látunk ilyet. Ézsaiás akkor értette meg, hogy bűnös, amikor Isten jelenlétébe került. Egyikünk sem mondhatja, hogy elérte a teljességet, senki sem bízhat önmagában, hiszen „aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék” (1Kor 10:12).