2017. március 19., vasárnap
– Róm 1:8-17
Ha olyan szakembereket kérdezünk, akik az emberiség jövőjével kapcsolatos kutatásokat végeznek, többnyire rossz hírekről számolnak be.
– Róm 1:8-17
Ha olyan szakembereket kérdezünk, akik az emberiség jövőjével kapcsolatos kutatásokat végeznek, többnyire rossz hírekről számolnak be.
– 1Kir 19:9-18
Egyes vallások hithű követői belekiáltják a világba egy-egy terrorcselekmény előtt, hogy az ő istenük nagy. Mi a Jézus Krisztus földre jövetele óta másként beszélünk Istenünkről: Nagy a mi Istenünk, de kicsinnyé tud lenni értünk. Isten hatalmasan működött Illés próféta idejében.
– Zsolt 62:1-13
Dávid erős meggyőződéssel jelenti ki: „Csak Istennél csendesül el a lelkem!”. Pedig kipróbált ő már több „nyugtatót”. Nem kevés nehézségen ment keresztül Isten kedves embere. Néha úgy érezte magát, mint egy „düledező fal és bedőlt kerítés” vagy mint a „pára”.
–1Pt 3:1-7
Feje tetejére állított világunkban nagy szükség van arra, hogy emlékezzünk: Isten előtt mi az érték? Manapság igen nagy lehetőség van arra, hogy hozzájussunk a szép ruhákhoz, ékszerekhez, szépítőszerekhez.
– Ézs 58:3-6
Isten rátapintott a gócpontra: hiába az ima, böjt, önsanyargatás, ha az ember közben másokat nyomorgat. Talán könnyebb imádkozni és böjtölni, mint más embert felszabadítani és lelkileg felemelni.
– JSir 3:1-26
Amikor szenvedünk, keressük azok bizonyságtételét, akik hasonló helyzeteken mentek át. Jeremiás úgy beszélt magáról, mint aki „nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt”. A próféta őszintén leírta, amit érzett. Keresetlen szavakkal kitárta összetört szívét.

Igehely: Jn 14:4–14 Kulcsige: Jn 14:6 „Jézus így válaszolt: «Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.»”
Az élet és az üdvösség útja Jézus Krisztus. Tamás szerette volna megismerni az utat az Atyához. Bár ott volt előtte az Úr, mégsem ismerte fel. Van úgy, hogy haladunk egy úton, de nem tudjuk, hogy hova vezet, mert nem figyeltünk a jelzőtáblára, amikor rátértünk. Vagy letértünk a jó útról menet közben, és észre sem vettük.