Igehely: Mk 2:13–17 Kulcsige: Mk 2:17 „Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzájuk: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”
Jézus a bűnösökért küldetett. Megtérésre hívással kezdi a szolgálatát: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1:15).
Igehely: Mk 2:3–12 Kulcsige: Mk 2:5 „Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid.”
Az igazi istentisztelet leírását látjuk igénkben. Kapernaumban abban a kiváltságban részesültek, hogy Jézus volt a szószéken. Csodálatos istentisztelet volt, annyian voltak, hogy sem az ajtón, sem az ablakon nem lehetett bemenni.
Igehely: Mk 2:1–2 Kulcsige: Mk 2:1 „Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van.”"
A meggyógyult leprás engedetlensége miatt Jézus kénytelen volt távol maradni a várostól, és lakatlan helyeken tartózkodni. Néhány nap múlva azonban ismét bement Kapernaumba. Olyan sokan összegyűltek, hogy még az ajtó előtt sem volt hely.
Igehely: Mk 1:40–45 Kulcsige: Mk 1:40 „Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: Ha akarod, megtisztíthatsz.”
Abban a korban a lepra az egyik legelterjedtebb és legfélelmetesebb betegség volt. Az Ószövetségben ez nemcsak testi, fizikai betegség volt: a leprás ember rituálisan tisztátalanná vált, ami társadalmi következményekkel is járt.
Igehely: Mk 1:35–39 Kulcsige: Mk 1:35 „Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.”
Jézus Krisztus imádkozó életet élt. Az imádkozás fontosságát abban láthatjuk, hogy korán reggel, mielőtt megvirradt volna, felkelt és kiment egy puszta helyre imádkozni. Értékes perceket töltött az Atyával való közösségben.
Igehely: Mk 1:32–34 Kulcsige: Mk 1:34 „Sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben sínylődtek, sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte megszólalni az ördögöket, mivel azok ismerték őt.”
Márk evangélista megjegyzi, hogy a zsidók vártak, amíg véget nem ért a szombat, és csak azután vitték a betegeiket Jézushoz. Azért tettek így, nehogy megszegjék a törvényt, vagy áthágják a rabbik szabályait, melyek megtiltották úgy a gyógyítók keresését, mint a terhek cipelését szombaton.
Igehely: Róm 10:14-17 Kulcsige: Róm 10:16 „Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: «Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?»”
Ezzel a 4 kérdőmondattal az apostol arra az igazságra mutat rá, hogy az üdvösség hit általi megragadását meg kell előzze az evangélium hirdetése és tartalmának feltárása. A valódi hitnek ugyanis tartalma van, amit Isten írott Igéje tár fel. Az üdvösség tehát azoké, akik meghallják és hiszik, amit/akit az evangélium bemutat. De miért olvasunk akkor engedelmességről is? Talán ez lenne az ember része, mint saját hozzájárulása az üdvösséghez, netalán kiegészítése? Szó sincs róla! Tudjuk, hogy az üdvösség teljes mértékben Isten munkája, amit ajándékként ad az embernek.