Mindennapi áhítatok

2024. augusztus 15., csütörtök

Igehely: Zsid 12:4–11; Kulcsige: Zsid 12:11 „Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

Jézus úgy mutatta be a mennyei Atyával megélt kapcsolatát, hogy az mindannyiunk számára elérhető és valóságos lehet. Úgy mutatta be az Örökkévaló szeretetét, mint egy törődő édesapa kedvességét.

2024. augusztus 14., szerda

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el.

2024. augusztus 11., vasárnap

Igehely: Ef 6:1–4; Kulcsige: Ef 6:2 „«Tiszteld apádat és anyádat»: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik.”

Egyszer egy testvérpárra vigyáztam, a fiúk 7 és 9 évesek voltak. Szóba került a tetoválás kérdése, és a kisebbik azt mondta, hogy ő csak egyetlen dolgot engedne fölírni magára, a tízparancsolatot, hogy mindig emlékezzen rá.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Sám 19:9–19 Kulcsige: 1Sám 19:18 „Dávid tehát futva elmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak.”

Dávid Saul ki­rály elől me­ne­kült, de ezen­kí­vül más ki­hí­vá­sok­kal is szem­be kel­lett néz­nie. A sok ve­szély kö­ze­pet­te Is­ten­hez for­dult vé­de­le­mért és út­mu­ta­tá­sért. De nem itt kezd­te az Is­ten­hez for­du­lást – bár soha nem késő el­kez­de­ni. Dávid már ifjú pász­tor­ként meg­ta­nult Is­ten­hez ki­ál­ta­ni. Ami­kor iga­zán nagy ve­szély­ben volt, em­be­ri­leg talán meg­old­ha­tat­lan hely­zet­ben – még ha ag­go­da­lom­mal és kér­dé­sek­kel telve is –, de tö­ret­len bi­za­lom­mal for­dult Is­ten­hez.