Mindennapi áhítatok

2024. július 2., kedd

Igehely: Mt 24:4–13; Kulcsige: Mt 24:9 „Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért.”

Arra a kérdésre, hogy mikor jön el a világvége, Jézus válasza nem nevez meg egy időpontot. Inkább az azt megelőző eseményekről beszél. A 9. versben mindnyájukat megdöbbentő jövendölést kell hallaniuk. És ez nem egy távoli időszakra utal.

2024. július 1., hétfő

Igehely: Mt 5:10–12; Kulcsige: Mt 5:10 „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.”

Nincs olyan ember, aki ne szeretne boldog lenni. Jézus látja az őt követő sokaság szívének vágyát, reménységét, boldogság utáni éhezését, s ott a hegyen elmondja, kik is a boldogok. Talán megdöbbenéssel és értetlenséggel fogadják ezt a különleges értelmezését a boldogságnak.

2024. június 30., vasárnap

Igehely: Ef 4:1–16; Kulcsige: Ef 4:1 „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok.”

Vértanú az a személy, aki vallásáért vagy valamilyen más eszméért erőszakos halállal hal meg. A keresztyén vértanúk napján azokra a mártírokra gondolunk, akik életüket adták a Krisztusba vetett hitükért.

2024. június 29., szombat

Igehely: 1Jn 2:7–11; Kulcsige: 1Jn 2:10 „Aki szereti a testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne semmi megbotránkoztató.”

Világosságban járni azt jelenti: szeretetben járni! Minél nagyobb a szellemi-lelki sötétség és vakság, ez annál inkább ellehetetlenül. Ezt az Úr Jézus így fogalmazta meg: „Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül” (Mt 24:12).

2024. június 28., péntek

Igehely: 1Tim 3:1–5; Kulcsige: 1Tim 3:5 „Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni Isten egyházára?”

Pál apostol itt a gyülekezet vezetője, a püspök – pl. lelkipásztor – személyével kapcsolatos feltételeket sorolja fel: „szükséges tehát…” (2.v.). A keresztyén élet általános közerkölcsének listája ez, amely minden hívőtől elvárható.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szív­ben van.” – je­len­ti ki Sá­mu­el pró­fé­tá­nak az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szív­ben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt ben­ned va­la­mi jó is… áll­ha­ta­tos szív­vel ke­res­ted az Is­tent” (3.v.). Jós­áfát azt ter­jesz­tet­te, amit ér­de­mes volt, mert ez­ál­tal mun­kál­ta Isten aka­ra­tát, és a meg­té­rést szor­gal­maz­ta. Újra és újra ki­ment a nép közé. A lelki élet csak he­lyes rend­tar­tás­sal, jó ta­náccsal, Isten ne­vé­ben mű­kö­dik jól. Jós­áfát meg­té­rí­tet­te a ko­ra­be­li em­be­re­ket, őseik Is­te­né­hez te­rel­te szí­vü­ket.