Mindennapi áhítatok

2024. június 15., szombat

Igehely: Zsid 4:12–16; Kulcsige: Zsid 4:16 „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”

Állítólag Spanyolföldön történt a következő eset. Egy kolostor apátjához jártak gyónni a környékbeliek. Volt valaki, aki bizonyos gyengeségével már sokadjára kereste fel a papot feloldozásért, bűnbocsánatért.

2024. június 14., péntek

Igehely: Gal 6:14–16; Kulcsige: Gal 6:14 „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.”

Egyszer egy hívő ember a vonaton utazott. Az utasfülkében rajta kívül még három férfi foglalt helyet, akik láthatóan unatkoztak, amint a szerelvény az egyhangú vidéken döcögött. A társalgás is akadozva ment közöttük. Egy idő után az egyikük azt javasolta, hogy kártyázzanak.

2024. június 13., csütörtök

Igehely: 2Tim 1:6–10; Kulcsige: 2Tim 1:8 „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által.”

Azt mondják, hogy bármilyen hír csak három napig hír, utána már nem az: megszokottá válik, legyen az jó vagy rossz. A Krisztustól kapott élet ténye is az újdonság erejével hat eleinte. Ránk is, másokra is.

2024. június 12., szerda

Igehely: 1Jn 4:7–11; Kulcsige: 1Jn 4:11 „Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.”

Kristálytisztán fogalmaz János apostol a szeretetről. Ha szeretjük egymást, ezzel, mint egy anyakönyvi kivonattal bizonyítjuk, hogy Istentől születtünk. Aki nem szeret, annak nem sok köze van Istenhez. Isten a legnagyobb példa abban, hogy hogyan kell szeretni.

2024. június 10., hétfő

Igehely: Zsolt 145:18–21; Kulcsige: Zsolt 145:18 „Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.”

Új napra virradtunk ezen a héten. Ám valószínű, hogy a feladatok, terhek, problémák a régiek: átkísértek az új hétre is, akár újabbak is társultak a már meglevőkhöz. Ezek igen sokszor összetörnek bennünket, úgy érezhetjük, hogy az Úrtól is eltávolodtunk, vagy hogy ő hagyott magunkra ezekben.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Kir 15:5, 32–38 Kulcsige: 2Kir 15:5, 34 „Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan apja, Uzzijjá tette.”

Olyan sok a rom­lás és rom­bo­lás mos­ta­ná­ban! Szük­ség van építő em­be­rek­re, ve­ze­tők­re. Mit ta­nul­ha­tunk Jót­ám­tól?

Ő Is­ten­nek akart tet­sze­ni. Ez szép és jó dolog, hasz­nos. Így élni di­csé­re­tes, kí­vá­na­tos. Min­den em­bert erre te­rem­tett Isten. Ami­kor erre tö­re­ke­dünk, áldás lesz az éle­tün­kön.

Tö­rő­dött Isten há­zá­val, épí­tet­te és szé­pí­tet­te azt. Ez szép és jó hoz­zá­ál­lás. Isten haj­lé­ka kell, hogy épül­jön, le­gyen nagy ha­tást gya­kor­ló. Az em­be­rek­nek öröm ilyen he­lyek­re jönni.