Igehely: Mt 23:37–24:2; Kulcsige: Mt 24:2 „Ő azonban így szólt hozzájuk: Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”
Úgy érezzük, hogy Jézus könnyes szemmel mondja ezeket a szavakat. Siratja Jeruzsálemet és a népét. Annyira fájdalmas neki, hogy elutasítják Isten irgalmát, kegyelmét, amit mutat a Fiában, Jézus Krisztusban. Inkább bíznak a vallásukban, a templomukban.
Igehely: Mt 23:29–36; Kulcsige: Mt 23:33 „Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől?”
A farizeusok és Jézus közötti ellentét kicsúcsosodik, amikor Jézus – miután képmutatóknak, bolondoknak és vakoknak nevezte őket – végül azt mondja a farizeusoknak: kígyók, viperafajzatok! Igazából ezzel arra utal, hogy a hazugság atyjától származnak (Jn 8:44).
Igehely: Mt 23:16–28; Kulcsige: Mt 23:27 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.”
Jézus beszédében nyilvánvalóan halljuk és érezzük a szíve fájdalmát az izráeli szellemi vezetők miatt, mert azok képmutatók, bolondok, vakok. Nem csupán megfeddi őket, hanem kihangsúlyozza, hogy mennyire eljátszották a szellemi felelősségüket.
Igehely: Mt 23:1–15; Kulcsige: Mt 23:13 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.”
Miközben egyre közelebb jutunk az evangélium végéhez, egyre élesebbé is válik a Jézus és a farizeusok közötti szembesítés. Ők keresik a lehetőséget, hogy kivégezzék őt, Jézus pedig egyre nyilvánosabban bebizonyítja a képmutatásukat. Főleg ebben a fejezetben, amiben a hétszeres Jaj nektek!
Igehely: Mt 22:41–46; Kulcsige: Mt 22:45 „Ha tehát Dávid Urának nevezi őt, miképpen lehet a fia?”
Miután Jézus választ adott a farizeusok kísértő kérdésére, most ő kérdez valamit tőlük. Nem azért, mert vissza akar vágni, hanem azt szeretné elérni, hogy a szemük megnyíljon az Isten Fia előtt, hogy elismerjék, hogy ő a régóta várt Messiás.
Igehely: Mt 22:34–40; Kulcsige: Mt 22:39 „A második hasonló ehhez: «Szeresd felebarátodat, mint magadat.»”
Bár gonosz szándékból tették fel, mégis jót eredményezett a kérdés Jézus egyik legfontosabb tanításában. Egy farizeus akarta kísérteni Jézust, próbára tenni, hogyha esetleg valamit a törvény ellen mondana. Érdekes látni, hogy a farizeusok állandóan ellenségesen viszonyultak Jézushoz.
Igehely: Zsolt 85:9–14 Kulcsige: Zsolt 85:11-12 „Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást. Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből.”
Ebben a zsoltárban azt látjuk, hogy Isten visszavezeti Izráelt az áldás birtokába, az országba, amit megígért. Meg van hirdetve a békesség. A bűnbocsánat az Úr jóságának és irgalmának a gyümölcse. A szeretet isteni jellemvonás. Ő előbb szeretett minket. A hűség ugyancsak isteni, mert Ő magát meg nem tagadhatja. Ezzel szemben a mi hűségünk olyan, mint a reggeli felhő. „Hűség sarjad a földből”: ez azt jelenti, hogy beteljesül minden ígéret, amit Izráel kapott. „Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor »távol« voltatok, »közel« kerültetek a Krisztus vére által” (Ef 2:13).