Mindennapi áhítatok

2025. december 6., szombat

Igehely: Zsolt 40:1-6 Kulcsige: Zsolt 40:5 „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.”

Megragadóan, sok költői kifejezéssel írja le Dávid egyik felejthetetlen, de kemény élményét. Hogy mi lehetett a pusztulás gödre és a sáros fertő, nem tudjuk. Talán betegség vagy kilátástalan harci körülmény, netalán egy újabb családi perpatvar?

2025. december 3., szerda

Igehely: 2Pt 1:15-18 Kulcsige: 2Pt 1:16 „Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének.”

Amikor Péter és János a feltámadás reggelén az asszonyok híresztelésére a sírhoz futottok, még nem tudtak hinni. Amikor azonban beléptek a sírboltba és megnézték a helyet, ahol korábban Jézus teste feküdt, elszállt minden kételyük. Mi győzte meg őket?

2025. december 2., kedd

Igehely: 2Kor 5:5-9 Kulcsige: 2Kor 5:7 „Mert hitben járunk, nem látásban.”

Hiszem, ha látom – vágta már ezt sok ember hozzám, amikor Istenről, hitről, feltámadásról és örökkévalóságról próbáltam velük beszélni. Persze, hogy „kézzelfogható” bizonyítékaink nincsenek Istenről – dehát Ő szellemi lény, a fizikai szemnek láthatatlan valóság.

2025. december 1., hétfő

Igehely: Róm 10:14-17 Kulcsige: Róm 10:16 „Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: «Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?»”

Ezzel a 4 kérdőmondattal az apostol arra az igazságra mutat rá, hogy az üdvösség hit általi megragadását meg kell előzze az evangélium hirdetése és tartalmának feltárása. A valódi hitnek ugyanis tartalma van, amit Isten írott Igéje tár fel.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Lk 6:37–45 Kulcsige: Lk 6:44 „Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.”

Az Úr Jézus sokszor szóvá tette, hogy a képmutatás mennyire káros és veszélyes. Nem egyéb, mint ámítás, aminek során az ember mást mutat, mint ami az életében levő valóság. Nincs igazi szentség, de van ítélkezés mások felett, annak a látszatnak a fenntartására, hogy a megszentelődés mennyire fontos. Megbocsát, de nem felejt a képmutató; alkalmas időre tartogatja a bosszúállását, szívében forr a harag, de széles mosolya jelzi, hogy a tál külseje fényesre lett sikálva (Lk 11:39).