Igehely: 1Thessz 4:13–18 Kulcsige: 1Thessz 4:14 „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.”
A remény egy bizalomteljes pozitív várakozást jelent. A hittel és szeretettel együtt életünk elengedhetetlen része (1Kor 13:13). A még nem látott dolgokról való meggyőződés, amit kitartással várunk (Róm 8:24–25). Egyszerűen megfogalmazva: valami jónak a várása.
Igehely: Róm 4:13–25 Kulcsige: Róm 4:23-25 „De nem egyedül érte van megírva, hogy «beszámította neki igazságul», hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.”
Ennek a fejezetnek a címe a hitből való megigazulás, ami a hívő életünk lényege. Ez Istennek arra a cselekedetére vonatkozik, amellyel a bűnbánó és megtérő bűnöst igaznak nyilvánítja. A következő fontos kérdés, hogy minek alapján? Mi teszi az embert igazzá (elfogadhatóvá) az Isten előtt?
Igehely: 1Kor 15:3–11 Kulcsige: 1Kor 15:3b-4 „Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint.”
Az evangélium jó hír, örömhír: Jézus Krisztus engesztelő áldozatáról szóló üzenet. Igeszakaszunkban Pál leírja az evangélium tartalmát:
Igehely: Mk 16:14–18 Kulcsige: Mk 16:14 „Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt.”
Feltámadása után 40 napig Jézus még többször megjelent a tanítványainak. Vajon miért volt erre szükség? Igeszakaszunkban megkapjuk a választ:
Igehely: Mk 16:1–8 Kulcsige: Mk 16:6 „De az így szólt hozzájuk: «Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették.»”
Jézus feltámadásának eseményét mind a négy evangélista leírta. Ezekből a beszámolókból kitűnik, hogy a Jézushoz legközelebb állók sem igazán hittek a feltámadása tényében.
Igehely: Mk 15:42–47 Kulcsige: Mk 15:42–43 „Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt, eljött az arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét.”
Hogyan szoktál megvigasztalni valakit, akinek meghalt egy szeretett családtagja? Érezzük, hogy kell mondani vagy tenni valamit, de nem tudjuk, hogy mit. Főleg akkor nehéz ez, amikor kényes körülmények között hal meg valaki.
Igehely: Bír 16:4–21 Kulcsige: Bír 16:15 „Delila ezt mondta neki: «Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, ha nem enyém a szíved? Már háromszor csaptál be, mert nem mondtad meg nekem, mitől olyan nagy az erőd.»”
Sámsonnak az volt az Istentől kapott feladata, hogy elkezdje Izráel felszabadítását a filiszteus elnyomás alól. Amikor fiatalemberként a nősülés küszöbéhez érkezett, megszeretett egy filiszteus lányt, ami ellen a szülők érthető módon tiltakoztak. Az Igében azonban azt olvassuk, hogy ez a tiltakozás kivételesen azért történt, mert nem tudták, hogy Istentől volt ez Sámson életében.