Női csendesnap Kiskapuson

Isten kegyelméből 2020. február 29-én a Kolozsvári Missziókerület női csendesnapján vehettünk részt, Kiskapuson. Az alkalmat dicsőítéssel kezdtük, majd Oláh Lajos, helybeli lelkipásztor köszöntötte a négy megyéből összegyűlt nőtestvéreket. A 23. Zsoltár alapján biztatott, hogy hangolódjunk a Jó Pásztor hangjára.

Imabuzdításként Ferenczi Annamária, kerületi nőszövetségi elnök olvasta fel a Róm 14:17-19-et. Imádkoztunk, hogy a bölcsességet Istentől kérve tudjuk megállni helyünket a különféle szerepeinkben, élethelyzeteinkben. Hálát adtunk, hogy nap mint nap körülvesz az Ő szeretetével és kértük, hogy úgy tudjunk jelen lenni a világban, hogy az Ő fénye áradjon belőlünk. Ezt követően Oláh Gyöngyi köszöntött a helybeliek részéről az ApCsel 16:13-14 alapján. Lídia példájával bátorított, hogy ha keressük Istent, Ő megnyitja a szívünket, hogy ne csak halljuk, hanem értsük is az ígét.

A női szerepek változásai címmel dr. Berszán Lídia tartott előadást. 

Együtt kerestük a választ több kérdésre: „Mi az, ami időtálló, amihez ragaszkodni kell? Mi az, ami változó és kell is változtatni? Mire tanít minket Isten igéje?”

„Nőként, életkortól függetlenül, sokféle kapcsolatban és feladatban kell helytállnunk.

Sok-sok generáción át leginkább az anyáinktól, nagyanyáinktól lestük el, vagy tanultuk a közös munka során, hogy ez mit jelent. Ma már sok mindent nem veszünk át, mert nem aktuális. Ehelyett sokféle választék kínálja magát Facebook-csoportokban, internetes portálokon, előadásokon, magazinokban.” Ezzel szemben „az Úr tanácsa megáll mindörökké, a szívnek gondolatai nemzedékről-nemzedékre.” (Zsolt 33:11) Az Istennel való kapcsolat dolgainak átadása kötelességünk a következő generációnak: „Mondd el a fiaid fiainak”! Családi szerepünkben az Istenbe vetett bizalom segít a különféle szerepváltások helyes megélésében. Hivatásunkhoz, munkánkhoz kötődő szerepeinkben fontos, hogy a képességeink sáfárságra adattak. Elhívásunk nem a sikerre, hanem a hűségre szól. „A sáfároktól az kívántatik meg, hogy hűségesnek bizonyuljanak.” (2Kor 4:2) Gyülekezeti szerepeink adottságainkból fakadóan a befogadás és a gondoskodás. A mi feladatunk otthonossá  tenni az imaházat, személyes kapcsolatokat ápolni, beszélgetni, odafigyelni egymásra, osztozni az örömökben és a bánatban.

Elég jónak kell lenni vagy tökéletesnek?

A mai világban naponként meg kell küzdenünk azzal a kérdéssel, hogy tetszeni akarunk az embereknek vagy szeretni akarjuk őket. Tökéletesnek lenni bibliai értelemben annyit tesz, mint „tartani a célt”, kitartani abban, amit igazán fontosnak látunk. A Zsid 13:8 segítségül lehet ebben, hiszen „Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz.” Ha hozzá igazodunk, észrevehetjük, minek van a „rendelt ideje”, mi az, ami visszahozhatatlan, pótolhatatlan. Így megláthatjuk, hogyan tehetünk eleget az Úr Jézus parancsának: „menjetek el és tegyetek tanítványokká…” a szűkebb és tágabb környezetünkben.

Rövid szünet után fórumbeszélgetés következett, ahol Szűcs Panna kérdezett, a válaszadók pedig megosztották tapasztalataikat a feltett kérdésekkel kapcsolatosan. Az alkalom közös ebéddel ért véget. 

Köszönjük az Úrnak a csendesnap áldásait, a kiskapusi gyülekezet vendégszeretetét, az előadók szolgálatkészségét, és az egymással való találkozás örömét. Kívánom, hogy valósággá váljon a résztvevők és a kedves olvasók életében az elénekelt sor: „Ha véget ér életem, ajkam zeng szüntelen, Ó nem én, Krisztus élt bennem”. 

Török Emese