Gyülekezetednek hallania kell, ahogyan énekelsz

 Miközben énekelünk felnézek a szövegre:

              Ő halt meg minden vétkemért,
              A bűntelen a bűnösért,
              Isten a bíró fölmentett,
              Krisztusra nézve engedett.

A terem túlsó végén észreveszem Jeremyt. Önfeledten mosolyog. Úgy énekeli azokat a szavakat, mint aki érti. És ami a meglepő, hogy egyenesen rám néz. Mintha az én szívembe is bele akarná vésni ennek az éneknek az igazságait az erőteljes és ragályos örömével.

Szereted annyira a gyülekezeted tagjait, hogy szolgálj feléjük az énekeken keresztül is?

Miért? Mert ha nem vigyázunk, akkor a szíveinkbe levő individualista tendenciáink oda vezethetnek, hogy csak “én és Isten” típusú megközelítésünk legyen a dicsőítésre nézve. Becsukjuk a szemünket, gondolkozunk a szavakon, és lágyan együtt énekelünk a dicsőítő csapattal – mindezt úgy, hogy kihagyjuk a gyülekezettel együtt való éneklés lényegét: Isten embereinek egymás felé való szolgálatát.

Az énekkar tagja vagy

Az Új Testamentum úgy írja le az éneklést, mint egy közös tevékenységet. Egyik jele azoknak, akik meg vannak telve Szentlélekkel az, hogy mondanak “egymásnak zsoltárokat, dícséreteket és lelki énekeket” (Efézus 5:19). Miért? Mert az éneklés egy sugárútja a keresztyén szeretetnek. Vedd figyelembe a Kolossé 3:16-ot, Pál híres tanítását az éneklésről:

„Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhívva az egy testben. És legyetek háládatosak. Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.” (Kolossé 3:14-16)

Megszámlálhatatlan figyelmeztetés van a test egységét illetően (Kolossé 3:6-9). Pál tudja, hogy a testvéreknek lehetnek “panaszaik” egymásról (Kolossé 3:13). Milyennek tűnik elősegíteni a közösséget megbocsátással és szeretettel? A válasz fontos része, a 16. vers alapján, az egymásnak való énekelés szolgálata. Más szóval Pál minden hívőt felírt az énekkarba.

Tartsd észbe, azért gyűlünk össze minden héten, mint sebesült emberek, hogy a lelki fájdalmainkat a Nagy Orvos kezelje. Kegyelméből az énekeinket is felhasználja, mint balzsamot.

Annak a keresztyénnek, aki talán üldöztetést kell elszenvedjen a biológiai családjától, szüksége van a lelki családjára, hogy énekelje „Jézus, a keresztemet felvettem és követlek Téged.” Az a hívő, aki a szégyenérzettel küszködik, kell lásson téged is, ahogy ujjongsz „a bűnöm nem egy részét, hanem az egészet odaszegezték a keresztre, nem kell többé cipelnem!” Az, aki túl van terhelve a munkájától, törekszik és próbál teljesíteni, kell halljon téged, ahogy kimondod „benned nyugszunk meg, pajzsunk és védelmezőnk!”

Persze nem csak egy embernek éneklünk. Efézus 5:20 és a dicsőítő zsoltárok azt tanítják, hogy Istennek kell elsődlegesen „címezni” éneklésünket. De ha felemeljük a hangunkat, hogy másoknak is hasznukra legyünk, az is kifejezi, hogy mennyire méltó Isten erre. Az énekléssel odahívjuk a testvéreinket, hogy gyönyörködjenek szépségében.

Milyen hatása van?

Ha úgy tekintünk az éneklésre, mint egy személyes szolgálatra mások iránt, az formálni fogja a dicsőítéshez való hozzáállásunkat. Itt van négy tanács, amivel Pál utasításait gyakorlatba hozhatjuk a dicsőítést illetően.

  1. Imádkozz a gyülekezeted tagjaiért az összejövetel előtt és közben. Mikor vasárnapra készülsz, gondolj a többiek harcára, félelmére és megpróbáltatásaira. Kérd Istent, hogy emlékeztesse őket a szeretetéről az énekeken keresztül. Ha egy ének valamelyik sora egy bizonyos személyre emlékeztet mert tudod, hogy abban a helyzetben van, akkor imádkozz, hogy azok a szavak szóljanak hozzá abban a pillanatban.
  2. Meggyőződéssel énekelj. Mint említettem, a barátom Jeremy felélesztette a hitemet csak azzal az egyszerű ténnyel, hogy kimutatta mennyire elhiszi a szavakat, amelyeket énekel. Egyik módja, hogy kimutassuk meggyőződésünket az az, hogy hangosan énekelünk. Kevés olyan dolog van, ami jobban felpezsdít lelkileg, mint olyan hívőkkel lenni körülvéve, akik teljes hangerővel, tiszta szívből dicsőítik Jézust.
  3. Használj testbeszédet. Ez változó minden személyiségnél és kultúránál, de a legvisszafogottabb dolgokkal is sokat tudunk üzenni az éneklés során. Mosolyogj az örömteli zsoltárok közben. Mutass bűnbánatot a beismerő énekek alatt. De ami talán a legfontosabb: ne tartsd mindig csukva a szemed. Néha legyen szemkontaktusod a többiekkel, mert ez egy erős jellemzője annak, hogy lelkileg is velük énekelsz.
  4. Tedd félre a stilisztikai preferenciáidat. Mivel a közösségi éneklés egyik fő célja, hogy másokat építsünk, az éneklés egy csodálatos lehetőséget nyújt nekünk arra, hogy „különbnek tartsuk egymást magunknál” (Filippi 2:3). Ha a szavak igazak és szépek, akkor próbálj bekapcsolódni minden énekbe, még ha nem is a kedvenc műfajod. Lehet azt fogod észre venni, hogy az öröm, amit mások arcán látsz, segít neked értékelni azt az éneket azért, mert talán változást képes hozni valaki életében, akinek más ízlése van, mint neked.

Azért énekelünk, mert Krisztus előbb szeretett. Azért szeretünk mert Ő előbb szeretett. Tegyük mindkettőt amikor legközelebb találkozunk szeretett menyasszonyával.

Forrás: http://krisztusbanmaradni-korralhaladni.blog.hu/