A gyülekezeti élet formaváltozásai

– ApCsel 20:7-12

Kevés olyan konkrét bepillantást találunk az első gyülekezet életébe, mint amit az ApCsel 20-nak ez a szakasza vázol. Az Ige arra ösztönöz, hogy a gyülekezeti életünk hasonlítson az első gyülekezet életére. Mivel az első gyülekezet tagjai közvetlenül vették az áldást az Úrtól, terjedt az ige. Jó tehát, ha annak gyakorlatához, a forráshoz térünk vissza. Ezért hasznos, ha megvizsgáljuk a gyülekezeti istentiszteletek formaváltozatait, azok lefolyását, a szolgálati formák sorrendjét, súlyát, módszereit.  

Az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv belelátást enged az első gyülekezet életébe, de a leírás nem teljes, az Ige nem mond el mindent. Lukács szerint úrvacsoráztak, igét hirdettek, imádkoztak (még a halottért is), beszélgettek és közösséget gyakoroltak, bár ennek a formája is bizonytalan. Úgy néz ki, hogy az első gyülekezet istentiszteletei hosszúak voltak, a formáik pedig változatosak. A Biblia azonban különös hangsúlyt helyez az első gyülekezetben uralkodó lelkületre. Volt őszinteség, nyitottság, s ha valaki megpróbált huncutkodni, akkor jött az Isten ítélete. Fontos tehát, milyen kölcsönhatás van a gyülekezet tagjainak lelki indulata és az istentiszteleti formák között. Ebből a szempontból igen lényeges kérdés 

(1) a megújulás. Amikor megújulás van, akkor megtérések és újjászületések történnek. Amikor egy gyülekezetben ébredés van, ott szolgálni kezdenek a testvérek. Önkéntes, új vágyból, megtapasztalásból fakadó szolgálatok, bizonyságtételek hangzanak el, és sokan rendszeres szolgálattevőkké válnak. A megújulás arról is felismerhető, hogy gyakorlati szentség és önkéntesség jellemzi a gyülekezetet. Már nem a formák számítanak, vagy a megfogalmazás. Persze az is fontos, hogy a formák se boruljanak fel botrányos módon, és a formabontás ne vonja el a figyelmet. A walesi ébredéssel kapcsolatban jegyezték fel, hogy tömegesen igyekeztek az emberek az istentiszteleti helyre, és egy család nem találta az összejövetel helyét. „Hol van az ébredés”, kérdeztek egy rendőrt. „Az ébredés itt van,” mondta a rendőr megilletődve, a szívére mutatva, majd útbaigazította őket. Ez az ébredés lelkülete, ezért imádkozunk.

(2) A rend is fontos azonban. Nagyon sokat tudunk beszélni arról – olykor még utcán, piacon is–, hogy „nálatok hogy van ez vagy az az istentiszteleten?” Bölcs Salamon azonban azt tanácsolja, hogy kerüljük a felesleges bölcselkedést, ezzel kapcsolatban is. Mégis, van néhány kérdés a formákkal kapcsolatosan. Például, hogy

(a) elég rugalmas-e az istentiszteleti forma? A rugalmasság a módszerek rugalmassága, nem az Igéé, hiszen az nem változik. Legyen szó vasárnapi iskoláról, ifjúsági óráról, énekóráról, – hiszen ezek is istentiszteletek –, ezeket rugalmasan kell megszervezni. Az alapigénkben, Tróászban rugalmasak voltak a hívők, tudták, hogy másnap Pál apostol elutazik, ezért készek voltak tovább maradni, hogy végigmondhassa a tanítását. 

(b) A másik kérdés a formákkal kapcsolatosan a látogatottság. Kik és mennyien jönnek el az összejövetelre. Ha elég magas a létszám, akkor korosztályokra lehet osztani, női kört lehet szervezni stb.

(c) Egy másik, és talán az egyik legfontosabb kérdés az istentiszteleti formákat illetően a hatékonyság. Hatékony-e az az alkalom? Amikor ezt vizsgáljuk, tulajdonképpen a célokat nézzük meg. Eléri-e a célját? Mert például az énekórának nem az a célja, hogy találkozzanak a tagok és jól érezzék magukat, hanem hogy az Isten dicsőítésére gyakoroljanak. Az elsődleges célunk pedig nem a forma önmagában, hanem maga a lelki megújulás kell legyen. Mert a gyülekezetben a legfontosabb a megtérés, az imádkozás, a Biblia, az Isten dicsőítése.

(3) Az istentiszteleti formák a gyülekezet bibliai alapfunkcióit kell ellássák, nem a világi rendezvények szervezési formáit kell követniük. Ezek a funkciók adottak, és nem mi szavazzuk meg, akárcsak a testrészeink, amelyeket Isten teremtett, és amelyeknek egyenként megvan a szerepük. Az első gyülekezet tagjai „foglalatosak voltak az apostolok tudományában, a közösségben,  a kenyér megtörésében és a könyörgésekben”, „az Úr pedig minden nap szaporítja a gyülekezetet”. Tehát nemcsak pünkösd napján voltak megtérések, hanem minden nap, mert ők ragaszkodtak azokhoz a funkciókhoz, amelyeket a gyülekezetnek be kell tölteni, létszámától függetlenül. 

(4) A megújulás mindig a bibliai igazságok (újra)felfedezése által jön. Mindig Isten lelkének a munkája, imádság és böjt eredményeképpen. Nem csupán technika, hangerő ez. Nem is a tehetség bemutatása. Nem erről van szó, hiszen Pál apostolról azt mondták, hogy a beszéde silány, a megjelenése is olyan volt, amilyen. Így volt ez Szilágyi Sanyi bácsi idején Tarcsán, vagy Nagy Károly bácsi idején Kémeren: felismerték a Biblia igazságát. 

(5) A megújulás mindig kicsiben kezdődik. Olykor személyesen, egy ember vagy egy család által, ami aztán kihat az egész gyülekezetre. Értékeljük ezeket a kicsit kezdeteket! Amikor Illés három és fél év szárazság után engedélyt kapott, hogy esőért imádkozzon, és utána elküldte a szolgáját megnézni, hogy jön-e az eső, egyszer visszatért, hogy lát egy tenyérnyi felhőt. „Nagy eső zúgása közeledik”, mondja erre Illés. A megújulás elkezdődhet a gyermekek vagy különböző szolgáló csoportok, például az énekkar tagjai közt, de akár a bizottságban is.

(6) A megújulás mértéke és mélysége adja meg a formák külöbözőségét. Sokszor feltevődik a kérdés, hogy „Miért csinálják azok másképp? Miért nem csináljuk egyformán mindenütt?” Azért, mert a lelki igény más, néhol erősebb, máshol kevésbé. Van, ahol vállalják azt, hogy megnyílnak egymásnak, komolyan imádkoznak egymásért a testvérek. Ettől is függenek az istentiszteleti formák. Tróászban éjfélig nyújtották meg a tanítást, mert volt szomjúság. 

(7) A fomaváltozatok a különböző hangsúlyoktól is függenek. Amikor az evangelizációra esik a hangsúly, akkor elmegyünk hívogatni a faluba, és talán eltér az istentisztelet formája a megszokottól. Máskor a tanítványnevelés kerül előtérbe. Ebben az esetben a tanításon van a hangsúly. Lehet a hangsúly olykor a zenén és az éneklésen. Emlékszünk, hogy Pál is erre tette a hangsúlyt a filippi börtönben. Ugyanígy, a jótékonykodás, a szociális gondoskodás is figyelmet kaphat és befolyásolhatja az istentisztelet formáját. 

(8) A gyülekezeti formák lehetnek részlegesek, vagy érinthetik az egész gyülekezetet. Ilyenek a vasárnapi iskolai események, gyermektáborok, ifjúsági alkalmak, az énekkart vagy valamilyen más csoportot érintő programok. De például a bizottságnak is lehet közös kirándulása. Van azonban, ami az egész gyülekezetet érinti, mint például az úrvacsorai közösség vagy az evangelizációs esték. 

(9) A gyülekezeti formák nem örökérvényűek. Csak a Biblia az. Időről-időre egyeztetni lehet és kell is különböző gyakorlatokról, formákról, viszont nem tanácsos változtatni pusztán a változtatás kedvéért.

(10) Az istentiszteleti formákat a megújult hívők határozzák meg és gyakorolják. Az egész gyülekezetet bevonták Tróászban, nem egy tollvonással vagy egy beje- lentéssel intézték el. „Válasszatok magatoknak diakónusokat”, mondja az Ige. És előre ment Isten munkája. 

Történjen istentiszteleteinken minden ékesen és jó rendben, legyen méltóságteljes, komoly az összegyülekezésünk, de legyen változatos, rugalmas és nyitott! Járjunk elöl az ébredésben, a megújulásban, hogy a minket követőknek is ez legyen a legfontosabb! Az Úr adjon kegyelmet erre!

* Az előadás elhangzott a 2021. év végén megtartott missziókerületi gyűléseken

Szűcs Sándor lelkipásztor, pásztorális alelnök