RMBGySz*

A helyi gyülekezet tekintélye az egyház globalizációjának korában

Olyan időket élünk, amikor a gyülekezet önmaga globalizációja felé vette az irányt. Vannak olyan gyülekezeteink, amelyek alkalmaikat közzéteszik az interneten, s azok bárhol és bárki számára követhetők. Minden nagyobb településen több gyülekezet is van, ilyen módon lehetőség van a gyülekezetlátogatásra azonkívül is, ahova tartozunk. Napjainkban az utazás is könnyű, ezért nemcsak a lakóhelyünkön lévő gyülekezeteket látogathatjuk, hanem rendszeresen részt vehetünk más településeken működő gyülekezetek istentiszteletein is. A különböző felekezeti színezetű gyülekezetek közti hitelvi és hitgyakorlati határvonalak egyre kevésbé kivehetőek; széleskörű a különböző evangéliumi felekezethez tartozó gyülekezetek közötti együttműködés. És még hány és hány jele van az egyház globalizációjának!

Természetesen ennek vannak előnyei és hátrányai is. Az előnyök közt a következők említhetőek: egy település evangelizálása a gyülekezetek közötti együttműködés által, az egymástól való tanulás kölcsönös interakciók által, közösség és egység az újjászületett keresztyének között, beteljesítve az Úr Jézus gyermekei egységéért mondott imáját. Hátrányok is vannak: a helyi gyülekezet tagjai részvételének és következetes bekapcsolódásának hiánya abban a gyülekezetben, amelyhez tartoznak, tudatlanság annak a gyülekezetnek a hitelveit, tanítását és gyakorlatát illetően, amelyben tagok. Ennek eredménye a helyi gyülekezet és lelkipásztor tekintélyének aláásása, a helyi gyülekezet fontosságának alábecsülése, de a helyi gyülekezettel, annak tanításával és gyakorlatával való azonosulás és az ahhoz való kötődés kifejezésének elhanyago- lása is. Ennek következtében az egyház globalizációja sajnálatos módon ösztönzi az „egyházi kóborlást” és a lázadást a helyi gyülekezet tekintélye ellen. 

Ezek az előnyök és hátrányok segítenek megérteni, miért szükséges fenntartanunk egy egyensúlyt az egyetemes egyház és a helyi gyülekezet, az eszkatológiai és a földi egyház között, valamint az én gyülekezetem és az utca túloldalán, vagy a szomszédos helységben működő gyülekezet között. Az egyház globalizációja az eszkatológiai egyház előrevetítése, de nem szabad beleesnünk az „itt és most” eszkatológiájának szélsőségébe (azaz az „over-realized eschatology” vagy a „megvalósult eszkatológia” túlhangsúlyozásába). Itt és most élünk, a helyi gyülekezetben, de itt és most látjuk az eszkatológiai, egyetemes, egyesített egyház körvonalait is, amely csak Isten országának eljövetelével válik majd valósággá.

Az egyház globalizációja felé mutató tendencia fényében sok lelkipásztor és tanító közzéteszi a gyülekezet istentiszteleteit és/vagy prédikációit az interneten, a hívők pedig követik őket. Csakhogy a virtuális térben megjelenő tanítók és tanítások áradatában szükségünk van tisztánlátásra és kritériumokra, amelyek alapján eldönthetjük, hogy mit és kit hallgassunk. 

Azokat a tanításokat és tanítókat, akik az internet nyilvános terében jelennek meg üzenetükkel, a következő kategóriákba sorolhatjuk:

■ Van olyan tanítás, amely jó, a Szentírást és Krisztust prédikálja, és az igeszóló ezt őszinte indítékból teszi. Az ilyenek például közzéteszik prédikációikat (és istentiszteleteiket) az interneten, hogy azon nemhívők számára is elérhetőek legyenek, akik nem lépnének be egy egyházi épületbe, de a YouTube-on szívesen megnézik, még ha puszta kíváncsiságból is. Azon gyülekezeti tagok felé is irányul ez, akik testi gyengeség miatt nem tudnak részt venni az istentiszteleten, de szeretnének kapcsolatban maradni a gyülekezettel.

■ Van olyan tanítás, amely jó, a Szentírást és Krisztust prédikálja, ám a prédikáció mögött álló motiváció, cél, szándék és filozófia helytelen. Ezeknek a tanításoknak a hirdetői azért prédikálnak, hogy népszerűségre, követőkre, pénzre tegyenek szert, vagyis rút nyereségvágy hajtja őket. 

■ Más tanítások teljesen tévesek, és olyanoktól származnak, akik egyenesen tévtanítók, mert valami mást prédikálnak, mint amit az evangélium vagy Krisztus, ám hiteles prédikátorokként állítják be magukat. Ezek a prédikátorok általában új és addig nem hallott tanításokkal és magyarázatokkal állnak elő, vagy kihangsúlyozzák a Szentírás egy-egy tanítását anélkül, hogy az egész Szentírás fényében magyaráznák azokat, elhanyagolva az értelmezés egyik elismert elvét, eltorzítva az Igét.

■ Más tanítások őszinte igehirdetőktől származnak, rejtett motivációk nélkül, de a Szentírás tanításait emberi tanításokkal keverik össze, tudatlanságból vagy azáltal, hogy nem szentelnek megfelelő figyelmet a Szentírás helyes értelmezésének. 

Valószínűleg lennének még más kategóriák is a tanításokat és tanítókat tekintve, de most csupán ezt a négy kategóri- át említem. A kérdés az, hogy az interneten keringő tanítók és tanítások ezen kategóriáinak melyikéhez fordítsuk oda a fülünket? Végsősoron, Istenen kívül ki képes kiismerni az ember szívét és motivációját? 

Van néhány kritérium, amelyek alapján megvizsgálhatjuk az igehirdetőket és tanításaikat.

■ Ellentmond-e a Szentírás tanításának az, akit hallgatunk, arra tanítva bennünket, hogy Isten Igéjével ellentétesen cselekedjünk vagy higgyünk valamiben? A keresztyén ember számára a Biblia (azaz „a hit, amely egyszer s mindenkorra adatott a szenteknek”) az a kritérium, amely alapján bármilyen tanítást és gyakorlatot megvizsgál.

■ Ellentétes-e a bibliai szöveg természetes magyarázatával és értelmezésével, nem tár-e valamiféle ezoterikust, vagy olyat a hallgatóság elé, amit eddig nem lehetett hallani sem az egyház történelmében, sem más, korunkban bibliaalapúnak elismert prédikátoroktól? A Szentírás értelmezése nem újdonság, hanem minden nemzedék keresz-tyénei saját a nemzedékük számára értelmezik a Szentírást, ám ezt a korábbi keresztyének vállaira állva teszik, azok értelmezésére építve. Ritkán fedezünk fel most, kétezer évnyi értelmezés távlatából olyasmit, amit testvéreink nem láttak a Szentírásban az évszázadok során. 

■ Ellentmond-e a hallgatott üzenet azon gyülekezet tanításának és gyakorlatának, amelynek tagja vagy, arra késztetve, hogy valami olyat tégy vagy higgy, amit a lelkipásztorod nem tanított neked? Isten minden gyülekezetnek adott pásztorokat és tanítókat azért, hogy táplálják a nyájat, amelyet pásztorolnak. A helyi gyülekezet tagjának elsősorban abból az ételből kell táplálkoznia, amelyet az ő gyülekezetének pásztora ad. Például, noha a lánytestvérem házában szívesen fogadnak, a napi táplálékomat a saját családom asztaláról veszem. Testvéri kapcsolat fűz a lánytestvéremhez, ellátogatunk egymáshoz, szeretjük egymást, eszek az asztalánál minden egyes alkalommal, amikor meglátogatom, még akkor is, ha távol van, de nekem van saját családom, ahol megélem az éle-temet, és ahol minden nap eszek.

■ A hallgatott tanítás nem ássa-e  alá valamilyen módon annak a pásztornak és gyülekezetnek a tekintélyét, amelyhez tartozol, szinte a te tanítódnak adva ki magát? A pásztorlás feltételezi a vezetést is a lelkipásztor részéről, de az engedelmességet és alárendeltséget is a pásztorolt gyülekezet tagjai részéről. Bár eszkatológiai szempontból Krisztus egyetemes testének részei vagyunk, Isten egy helyi testbe helyezett bennünket, ahol a legtermészetesebben és legegészségesebben az egymásnak való engedelmesség által fejlődünk. Megtartva a család analógiáját az előző bekezdésből, a családban megtapasztaljuk úgy a jót, mint a rosszat, és ragaszkodunk a családhoz és a szüleinkhez, még akkor is, ha nekünk úgy tűnik, hogy más gyermekek szülei jobbak, okosabbak stb. 

Mit tehát a teendő?

■ Bizonyosodj meg arról, hogy azok, akiket hallgatsz, Isten Igéjét prédikálják, és nem csak állítják, hogy azt prédikálják. Nem szabad összekeverni az Isten Igéjének hirdetését és az Isten Igéje hirdetésének állítását egymással. Az állítást a prédikáció tartalma alapján kell megvizsgálni. Ha azt gyanítod, hogy annak a prédikátornak az üzenetével, akit hallgatsz, valami nincs rendben, vagy nem felel meg a Szentírás tanításának, akkor hagyd abba a hallgatását.

■ Bizonyosodj meg arról, hogy azok, akiket hallgatsz, olyan tanítással szolgálnak, amely megfelel a konzervatív, neoprotestáns keresztyénség évszázadok során átadott tanításainak. A prédikálásban és a tartalomban hozott újításokat eleve gyanakvással kell szemlélni, és meg kell vizsgálni a nemzedékről nemzedékre átadott egészséges  tanítás fényében. Alkalmazni kell az alapelvet: amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője, addig gyanús. Ha valami újat hallasz egy prédikátor üzenetében, amely inkább a kíváncsiságot és csodálkozást ébreszti fel a prédikátorral vagy rátermettségével kapcsolatban, hogy Isten Igéjéből állítólagos új kinyilatkoztatásokat fedjen fel, ne hagyd, hogy lenyűgözzön és elkápráztasson. Inkább elégedj meg az idők során jól megalapozott tanításokkal, amelyek több mint elegendőek, hogy a lelkedet táplálják, még akkor is, ha néha úgy tűnik, hogy nem kíséri őket tűzijáték. Az ellentmondásos értelmezések, amelyek csodálkozást ébresztenek, a legtöbb esetben tévesek.

■ Bizonyosodj meg arról, hogy azok, akiket hallgatsz, kiegészítő táplálékot adnak a pásztorodtól kapott táplálék mellé, és nem helyettesítik a tőle kapott táplálékot, vagy nincsenek ellentmondásban azzal. A Szentírás komoly prédikálói mindig harmonizálnak és nem állnak ellentmondásban egymással. A különbségek legtöbbször a Szentírással kapcsolatos kevésbé fontos kérdéseknél és nem a lényegeseknél vannak. Tehát annak az üzenetnek, amit hallgatsz, összhangban kell lennie a saját pásztorodtól kapott tanítással, nem helyettesítheti azt a tanítást, amelyet a gyülekezetedben kapsz. Az állandó és következetes táplálékodnak a saját gyülekezetedből kell származnia, nem máshonnan. De ha más prédikátorokat hallgatsz, hallgasd azokat, akik megerősítik és építik a pászto- rodtól kapott tanítást.

■ Bizonyosodj meg arról, hogy azok, akiket hallgatsz, nem beszélnek le arról, hogy alávesd magad a helyi gyülekezet autoritásának, vagy arról, hogy azonosulj azzal a gyülekezettel, amelynek tagja vagy. Győződj meg, hogy nem keresik a módját, hogy a nekik és tanításuknak való engedelmességnek a rabjává, vagy saját pénzügyi támogatójukká tegyenek. 

Ezek a tanácsok egyeseknek túlságosan radikálisnak tűnnek, de ami a tanítást illeti, nagyon óvato-saknak kell lennünk, mert a lelki egészségünk függ tőle. Ezen a területen nem igazán működik a „megtartom azt, ami jó, és félreteszem azt, ami rossz” alapelv. Miért? A szónoklat hatalma gyakran vakító és fülsüketítő, és a virtuális tér nem az Isten által a lélek táplálására elrendelt eszköz, ugyanúgy ahogyan a test táplálására sem alkalmas. A helyi gyülekezet az a közeg, amelyet Isten meghagyott a lélek táplálására, ugyanúgy, ahogyan a földi család a test táplálásának normális környezete.

Az Úr adjon tisztánlátást a tanításokkal kapcsolatban, odaadást és szeretetet a helyi gyülekezet iránt és vágyakozást az Isten Királysága után!

(Románból fordította Zsemlye Alfréd lp.)

Szerző: Corin Mihăilă
A szerző a nagyváradi Emanuel Egyetem adjunktusa, a város szülötte.