„Ahova LÉPSZ, neked adom…”

2019. április végén, két év és három hónap aktív szolgálat után a missziómezőn, négy hónapos pihenőre hazaérkezett Dumitriu Mihai és Dumitriu Janó Hajnalka Pápua Új-Guineából (PÚG). Ezalatt több helyszínen is beszámolót tartanak munkájukról Dévától Nagyváradig. Május 22-én a Váradifiben jártak.

Bár ritka szolgálatuknak köszönhetően az utóbbi két évben meglehetősen ismertek lettek az erdélyi hívők körében, és elég nagy figyelem veszi körül őket, látszólag jól birkóznak meg a népszerűséggel. Ez abból is fakad, hogy a négy, Hajni által említett közös vonásuk mellett – mindketten nemhívő családi háttérből jönnek, mindketten közgazdaságtant tanultak, mindketten benne vannak már kicsit a korban, és mindkettőjük meglehetősen gyenge fizikumú – mindketten szerények és igen jó kommunikátorok.

Nem mindennapi döntés, hogy valaki a déli féltekére, azon belül is a két Románia területnyi szigetre, Pápua Új-Guineára induljon el missziómunkába. A Dumitriu család szívében – akiknek a szolgálatáról már többször írtunk röviden a Szeretet-ben – régóta érlelődött ez a döntés. Testvéreink 2011-ben, illetve 2013-ban csatlakoztak a Wycliffe Romania bibliafordító misszióhoz, amelynek Nagyváradon van a székhelye. Mihai dévai származású, Hajni a Hargita táborban, majd a nagyvárad-belvárosi baptista gyülekezetben ismerte meg az evangéliumot és merítkezett be. Később találkoztak, és összeházasodtak, majd a nagyváradi BBSO (Baptista Speranța) gyülekezetben, illetve a belvárosi magyar gyülekezetben találtak lelki otthonra.

2015-ben, egy a BBSO gyülekezetben működő bibliatanulmányozó közösségi csoportban hallott üzeneten keresztül is hívta őket Isten a külmisszióra a Józs 1:3-9 igeszakasz, pontosabban ennek két mondata által: „Minden helyet, a melyet talpatok érint, nektek adtam... légy erős és bátor”. Egyértelmű volt számukra ebből az igéből, hogy bár fizikailag gyengék egy külmissziós feladathoz, mégsem elég csak imádkozniuk az evangélium terjedéséért, hanem lépniük is kell. Így döntötték el, hogy 2017-ben Pápua Új-Guineába utaznak, ahol a Szentírás megismertetésének (Scripture in Use) hatalmas feladatába kapcsolódtak be a helyi lakosság között. Annak a magyarázata, hogy miért roppant nehéz megértetni ezzel a népességgel az evangéliumot többek között az, hogy a 838 nyelvet beszélő, mocsaras és hegyes területen, elszigetelten élő rengeteg PÚG-i törzs hite a XIX. században felvett különböző keresztyén tanítások és szokások, és az animizmus furcsa keveréke, amelyben jól megfér az evangélium korlátozott ismerete és az ősöktől származó, a szellemvilágba vetett babonás hittel és praktikákkal. A PÚG-i lakosság furcsa hitvilága összhangban van és befolyásolja erkölcsi normáikat, kultúrájukat, társadalmi és politikai berendezkedésüket is. Például, mint misszionáriusainknak a Szeretet azon kérdésére adott válaszukból, hogy mik a legnagyobb kihívásaik, kiderült, társadalmi és egyéni szinten is igen nagy probléma a szavatartás hiánya, és a feladatok lelkiismeretes, hűséges elvégzése. 

Testvéreink óceániai hétköznapjai a nedves éghajlat, a furcsa vendégszeretet és a rengeteg édesburgonya fogyasztás jegyében telnek. Bár igen sokféle akadály felmerült PÚG-i munkájuk során, –12 költözés 2,5 év alatt, az alapvető higiénia és használati eszközök hiánya, az intimitás hiánya, kettejük egymásrautaltsága ennek előnyeivel és konfliktusaival, a stabilitás és a megbízhatóság hiánya fizikai és lelki téren, a rendszeresség és tervezhetőség hiánya –, egyszer sem fordult meg testvéreink fejében, hogy abbahagyják a szolgálatot. 

Dumitriuék PÚG-i elsődleges missziós szolgálata, mint már említettük, főleg a Szentírás, ezen belül is az 1987-ben két amerikai misszionárius nő által patep nyelvre lefordított Újszövetség használatának elősegítése és a teljes Biblia üzenetének megértetése Biblia tanulmányozó képzések által. Ezek alatt egész Bibliai könyveket tanulmányoznak, és a tanulmányok lényegét, a helyiek segítségével, lefordítják patep nyelvre. Ez azért is szükséges, mert a patep népcsoport tagjai közül, nem mindenki érti az egyébként országos szinten is használt tok pisint. Mindehhez testvéreink meg kellett tanulják a tok pisin nyelvet olyan szinten, hogy kommunikálni, tanítani és predikálni is tudjanak. A patep nyelv elsajátítása szintén óriási feladat testvéreink részére, ami még folyamatban van. A „fordítás a helyi szókincs szegénysége és a még hiányzó fogalom-megjelölések miatt külön nehézségekbe ütközik, ezért kulcsszerepe van a helyi segítőknek, akik közül az eltelt hónapok során többel is közeli kapcsolatba kerültek, igyekezve tanítványokat nevelni közülük és a Biblia-kurzus részvevői közül. Névszerint is kérik az imádságot testvéreink Amoa-ért, Sipas-ért, Darius-ért, Cris-ért, Yakiving-ért, Set-ért és David-ért, és általában a kurzusok résztvevőiért.

A képzések alapjául Mihai a Beniamin Fărăgău kolozsvári baptista lelkipásztor által kidolgozott bibliatanulmányt, „Az áldás történetét” használja, amely fontosnak tartja nemcsak az evangélium újszövetségi megjelenését, hanem az Ószövetség prófétáinak ezzel kapcsolatos kijelentéseinek tanulmányozását is. Ez alapján az 5Mózes-Ézsaiás-János evangéliuma könyvhármasból eddig az első kettőt sikerült végig venni a patep nyelvjárású emberekkel, visszatérésük után szeretnék folytatni a János evangéliumával.

Dumitriuék elmondták, mennyire hálásak az itthoni háttértámogatásért, ami az imában, és az anyagi támogatásban megnyilvánult. Az itthon töltött néhány hónap után szeptember 3-án terveznek visszatérni újabb két-, két és fél évre a missziómezőre. Imádkozzunk testvéreinkért, és támogassuk őket! Írni lehet testvéreinknek a mihai_dumitriu [at] wycliffe.ro címre, illetve adományozni lehet részükre a Wycliffe Romania bankszámláin kresztül: RO24BTRL00501205N34078XX lejes, illetve a RO24BTRL00504205N34078XX eurós. A megjegyzésben oda kell íni: „Pt. fam. Dumitriu”.

Gönczi Géza