Alkalmi vélemény baptistáimról

Egyének és közösségek hajlamosak lehetünk magunk túlértékelésére, esetleg lebecsülésére (Róm 12,3-5). Mindkettő káros, téves. Istennél a feltüntetett értékelési szempont legtöbbször a hit, remény és szeretet (1Kor 12,31-13,13). Kevésbé az anyagi háttér, a képzettség, a műveltség, a régiség, a szervezettség. Pedig ezekre is határozottan szükségünk van.

Bizonyára már számtalanszor találkoztunk a következő kérdésekkel: Kik a baptisták? Miért vagyok baptista? Csalódtam! Melyik felekezethez csatlakozzam? Minderről igen sok anyag érhető el a világhálón, a könyvtárakban, a baptista gyülekezeteknél és szervezeteknél.

Isten végtelen kegyelméből jónak látta, hogy már nagyszüleim, szüleim baptisták legyenek. Magam is nyugdíjas baptista lelkipásztor vagyok. A felsorolt személyek egyike sem tökéletes. Mégis sok más hittestvérünkkel együtt hálásan és örömmel osztozunk az egész világra kiterjedő nagy baptista család jellemző és kipróbált értékein.
■ Bár nem vagyunk ezzel egyedül, mi is valljuk, hirdetjük, hogy a teljes Szentírás feljebbvaló minden emberi gyakorlatnál, hagyománynál, tanításnál, újításnál (2Tim 3,14-17).
■ Mi is megtapasztaltuk, hogy a betegeknek, a bűnösöknek, az elesetteknek van szükségük Megváltóra. Van, mit beismernünk, megvallanunk, van mitől elszakadnunk, megszabadulnunk! Aztán jöjjön a Szentlélek által időzített hitvalló bemerítés, keresztség (Mt 3,5)!
■ Mi is részesültünk az önkéntesen kért és válalt gyülekezeti tagság áldásaiban és hasznos – olykor komoly próbát jelentő – kihívásaiban és következményeiben. Isten rendelte így (ApCsel 2,37-41)!
■ Nekünk is rendszeresen szükségünk van a hitből fakadó, őszinte közösségi imádkozásokra, hasonlóképen az átélt és lendületes éneklésekhez. Sokszor üdültünk fel általuk (Fil 4,6; Ef 5,19)!
■ Számunkra is kiváltság az egyetemes papság gyakorlása, az örömhír továbbadása élettel és szóval, a rejtett és nyilvános szolgálatok lehetősége (Jel 1,6; Lk 24,22-23; Mt 20,25-27).
■ Hisszük, hogy az önkéntes gyülekezeti adakozáson Isten áldása, jótetszése nyugszik meg (2Kor 9,1-15).
■ Szükségünk van a gyülekezeti fegyelmezés igei gyakorlására. Mind kezdők, mind régi baptisták bűnbe eshetünk. Ezzel mások lelki fejlődését, megtérését akadályozhatjuk, késleltethetjük. Az Úr irgalmazzon nekünk (1Kor 5,1-5)!
■ Van jó is abban, hogy helyi gyülekezeteink jelentős mértékben önállóak, bár többnyire szövetségekbe tömörülnek. Alkotó módon, gyorsabban állhatnak hozzá az új missziós lehetőségek megragadásához (ApCsel 13,1-3).
■ Mi is fontosnak tartjuk, hogy az állam és az egyház ne függjön túlságosan egymástól. Kettejük hivatása csak részben fedi egymást. Ezért jó, ha kölcsönösen segítik és tisztelik egymást, egymás dolgába avatkozás és erőszak nélkül (Róm 13,1-7).
■ Nekünk is drága a lelkiismereti és vallásszabadság. Örülünk annak, hogy a Baptista Világszövetség békés élharcosa ennek (5Móz 30,19).

Az eddig felsoroltak után el kell ismernünk, hogy nehéz számontartani a baptisták gyakorlatának és hitfelfogásának minden árnyalatát, változatát. A fundamentalista, konzervatív oldaltól elkezdve az elképesztően liberális oldalig igen széles a skála.

A különféle baptista szervezetek közül megemlítjük itt: a Baptista Világszövetséget, az Európai Baptista Föderációt, a Magyar Baptista Világszövetséget és annak tagszövetségeit, a Magyarországi Baptista Szeretetszolgálatot, a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségét.

Isten tökéletes bölcsessége úgy rendelkezett, hogy idáig több ország, nép és kontinens baptistáival találkozhattam. Változatos benyomást keltettek bennem. A valósághoz tartozik az a tény is, hogy együttélünk és szembesülünk a különféle baptista irányzatok közti feszültségekkel, közeledésekkel és távolodásokkal is (1Kor 11,18-19).

Hiszem és vallom, hogy csaknem mindenik irányzattól és felekezettől is tanulhatunk, sőt tanulnunk is kell valami igeit. De ne másoljunk le, ne vegyünk át mindent! Vizsgáljuk meg tanításuk, gyakorlatuk, viszonyulásuk tényleges mozgató rugóit. Amit valóban Istenért tesznek önzetlenül, ott keressünk követendő példát. Esetleges gyors és látványos eredményeiket ne irigyeljük (Róm 14,4-12)!
Ugyanakkor egészítsük ki egymás hiányosságait, a többiek leértékelése, megvetése, mellőzése nélkül. Így alkothatjuk közösen Krisztus Testét. Ez Isten akarata (Ef 3,6).

Mivel magyarázható még ez a szembetűnő változatosság, sőt jelentős különbség? Többek között a különböző kulturális, történelmi, megtapasztalásbeli, külső hatásbeli, nevelési körülményekkel. Másak és másak kihívásaink, lehetőségeink, tagsági összetételünk, anyagi hátterünk. Különböznek az örömhírrel megcélzott közösségek, és azok szükségeinek egy része is. Ugyanakkor nem tagadhatjuk a megtűrt különféle bűnök, az elvilágiasodás szerepét sem. Az utóbbiaknak hadat kell üzennünk ítélkezés nélkül (Mt 16,24-26).

Tévedéseknek, sőt tévelygéseknek is tanúi lehetünk a baptisták közt is. Nincsenek tévedhetetlen vezetők, csak tökéletes Krisztus. Mégis örömmel követjük a példás életűek hitét (Zsid 13,7). Nincsenek abszolút gyakorlatok, módszerek, csak abszolút bibliai igazságok. Isten Igéjének, Lelkének tanítására, vezetésére kell hagyatkoznunk minden időben (Józs 1,8; Jn 16,13-15).

Több olyan emberrel találkoztam, aki jogosan panaszkodott a hívőkre, köztük a baptistákra. Sok mondanivalójuk van. Azt vártam, hogy azzal fogják folytatni, hogy kiábrándulva a rossz példákból, ők sürgősen Istenhez fognak térni, és Jézus követésének teljes árát megadják. Nem ez történt!

Tegyük hát fel egyenesen a kérdést: milyen baptista hívők legyünk mi?

Először is ne legyünk névleges baptisták (Jel 3,1-3). Legyünk többek, mint baptista kultúréletet művelők (Ézs 1,12-13). Összejöveteleinken sok ember élete alakuljon Isten tetszése szerintivé! Központban a testté lett Ige legyen! A belépők Isten jelenlétével találkozzanak. Érezzék magukat szeretve, értékelve, védve általunk.

Legyünk alázatos, imádkozó, őszinte, örvendező, hiteles, heti 168 órás baptisták. Legyen vérünkben a lélekmentés, egymás építése! Ezért vegyük figyelembe történelmi korunk lehetőségeit, sajátosságait és buktatóit is. Egyre jobban hasonlítsunk Krisztushoz, Akit visszavárunk!