Az alkoholfogyasztásról

A társadalmi és kulturális helyzet

  1. Az alkohol és más tudatmódosító szerek használata társadalmunk egyik égető kérdése. A bibliai időktől eltérően, manapság az alkoholtartalmú italokat nem hígítva, a szomjúság oltására használják, hanem tömény formában, főleg annak kábító hatásáért. A párolt alkohol napjaink legáltalánosabban használt kábítószere. A törvények tiltják a drogok használatát, sőt, arra is felhívják a figyelmet, hogy a „zsír, cukor és só túlzott fogyasztása” árt az egészségnek, de az alkohol fogyasztása nincs elítélve, pedig ez nemcsak a testi egészséget károsítja, hanem a családi és lelki kapcsolatokat is. Az alkoholfogyasztás határait sem a társadalom, sem a hatóság nem tudta megszabni, ezért tragikus nyomorúság előidézője és jelképe lett.
  2. Vidékenként változik az alkoholhoz való hozzáállás: használata gyakoribb a szőlőtermő vidékeken. Az alkohol miatt szenvedő házastársak vagy gyermekek még a mértékkel használt alkoholt fogyasztását sem tartják bölcs dolognak.
  3. Habár az abszolút határok felállítása nehéz feladat, azt mindenképp megállapíthatjuk, hogy minél önmegtartóztatóbb valaki, annál kevesebb veszélynek teszi ki magát, míg a teljes önmegtartóztatás semmilyen veszéllyel nem jár. Egy kevés alkohol, mértékkel fogyasztva, talán nem jelent bűnt, de nem mondható jó dolognak sem. Hívő ember nem akarhat kárt okozni sem másoknak, sem magának. Az alkohol fogyasztása, forgalmazása és készítése több mint kétmilliárd embernek okoz problémát a világon  az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése szerint: személyiségi, magatartási és társadalmi sérüléseket, pszichés függőséget, testi és anyagi károsodást eredményez.
  4. Ez a társadalmi és kulturális helyzet meghatározza az italhoz való hozzáállásunkat. Ami megengedett volt az ÓSz-i és ÚSz-i időkben, az már nem biztos, hogy megengedett ma, gondoljunk például a rabszolgaságra vagy a poligámiára. A bibliai idők borfogyasztása mennyiségében és minőségében egyaránt különbözött a mai helyzettől.

 

Kegyességi hagyományunk üzenete

  1. A baptista mozgalom kezdeti időszakára jellemző volt az italfogyasztás elleni harc. Ebben az időben főképp Kornya Mihály józansága és önmegtartóztatásra buzdító tanítása szabta meg a mércét, aki úgy az új tagoktól, mint a szolgálattevőktől is megkövetelte a józan életvitelt. A világháborúkat követő időszakban azonban már hiányzott az ilyen irányú fegyelem, és az ’50-es évekre az italhasználat a közös étkezéseken is általános gyakorlattá vált. Szomorú történetek maradtak fenn ennek káros következményeiről.
  2. Isten kegyelméből nagy fordulatot jelentett a ’60-as és ’70-es évek ébredési mozgalma, nemcsak a magyar gyülekezetekben, hanem a román testvérek között is. Ekkor születtek meg azok a határozatok és körlevelek, amelyek az összes gyülekezetből kiiktatták az alkohol használatát a közös étkezéseken, és elvárás lett a teljes önmegtartóztatás a szószéki szolgálattevők (igeszólók) felé.
  3. Ezeknek az intézkedéseknek az áldását hosszú ideig élvezhettük.
  4. Mivel egy új generáció nőtt fel gyülekezeteinkben, és a lelkipásztori szolgálatot is új nemzedék látja el, szükségessé vált ennek a kérdésnek újbóli tisztázása és megbeszélése a Szentírás alapján. Elődeink példája arra késztet, hogy igyekezzünk fenntartani hívő életünknek azon lelki színvonalát, amelyet eddig gyakoroltunk. Ennek része volt a szeszes italtól való tartózkodás, amelyhez mindeddig igazodtunk.

 

Bibliai alapelvek

  1. Pál apostol a Szentlélekkel való beteljesedés ellentéteként említi a megrészegedést: „Meg ne részegedjetek (ittasodjatok, mámorosodjatok) bortól, melyben kicsapongás van, hanem teljesedjetek be Szentlélekkel!” (Ef 5:18) (A „kicsapongás” a beszéd, a gondolkozás, a viselkedés és a járás ellenőrizhetetlenné válására, elbizonytalanodására vonatkozik.)
  2. Pál apostol kéri, hogy a püspökök ne legyenek borozók, sem részegesek (1Tim 3:2), a diakónusok is legyenek tisztességesek, tiszteletre méltók, nem kétszínűek, és ne fogyasszanak mértéktelenül bort (1Tim3:8). Az apostol azt ajánlja Timótheusnak, hogy éljen „egy kevés” borral, nem csupán csak vízzel, gyengélkedései miatt (1Tim5:23). Ez azt mutatja, hogy Timótheus addig csak vizet ivott. Meglehet, hogy ezt a gyakorlatot követték az apostol többi munkatársai is. Joggal feltételezhetjük, hogy ebben maga az apostol járt elöl jó példával, hiszen Timótheus nemcsak az apostol tanítását, hanem életmódját és szándékát is követte (2Tim 3:10-11). Az apostol az idős asszonyoktól is megköveteli, hogy szentekhez illően viselkedjenek, senkit se rágalmazzanak, ne legyenek a mértéktelen borivás rabjai, és jóra tanítsanak másokat (Tit 2:3).
  3. Még ha elfogadhatónak is ítélnénk a bor mértékkel való használatát a hívők részéről, ki kell jelentenünk, hogy ez veszélyes, mert léhaság és kicsapongás jár vele. A hívőknek Szentlélekkel kell megtelniük, nem pedig az alkohol mámorával. Ha a „mértékkel” való használatról van szó, feltevődik a kérdés, hogy mennyi lenne az a bibliai „mérték”, amennyi még elfogadható lenne a hívők számára is? A válasz az, hogy a mértékletes alkoholhasználatot az Isten Igéje nem egy mennyiségben határozza meg, hanem a józanságban. A józan állapot, és állandó követelmény minden hívő számára! Nyilván, a józanság több területet is érint, de jelenti az alkohol befolyásától való teljes mentességet is.
  4. Az újszövetségi előírások szerint a hívők ne aludjanak lelkileg, hanem legyenek éberek és józanok (1Tessz 5:6), a püspök is legyen józan (1Tim 3:1), a diakónus-feleségek hasonlóképpen (1Tim3:11). Mindannyian legyünk józanok minden dolgunkban (2Tim 4:5). Az idős férfiak legyenek józanok (Tit 2:2), és mindannyian józan fővel, teljesen reménykedjünk a Jézus Krisztus kegyelmében (1Pt 1:13). Mivel mindennek a vége közel van, Krisztus követői legyenek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassanak (1Pt 4:7). A szüntelen való imádkozás (1Thessz 5:17) megköveteli a szüntelen józanságot. Isten gyermekei vigyázzanak, legyenek józanok, mert az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresve, hogy kit nyeljen el (1Pét 5:8).
  5. Aki Jézust követi, annak meg kell tagadnia magát (Mk 8:34). „Aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető.” (1Kor 9:25) Az apostol ide sorolja a bortól való tartózkodást is: „Jó tehát nem enni húst, nem inni bort, és semmi olyat nem tenni, amin testvéred megütközik.” (Róm 14:21. 1Kor 8:13). Mindezt azért teszi, hogy amíg másoknak prédikál, ő maga méltatlanná ne legyen.
  6. Az Ószövetségben maga Isten méltatta és jutalmazta meg a rékábiták józan életvitelét (Jer 35). Az Ige ugyanakkor bemutatja a bornál mulatók szánalmas, becsapott és sérült állapotát (Péld 23:29-35). Mivel az alkohol függőséget és részegséget okozhat, óvnunk kell tőle főleg azokat, akik erre hajlamosak. De aki alkoholt használ, az nem óv, hanem másokat is arra bátorít, hogy igyon. Ráadásul botránkozást is okoz azoknak, akik a részegség bűnéből (is) megtértek. „Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek! (1Thessz 5:22) „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekedtek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek.” (1Kor 10:31) A mások iránti szeretet az italtól való tartózkodásra ösztönöz (Róm 14:15).
  7. Az újjászületett ember teljesen szabad a káros szenvedélyektől. A bűntől megszabadult ember egy kicsit sem akar többé megtartani a régi életéből és szenvedélyeiből. „Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban. Ami miatt csodálkoznak, hogy nem futtok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.” (1Pt 4:3-4) Következésképpen, nemcsak a „részegség”, hanem az „ivások”, (italozás, tivornyázás, mulatozás) is a régi élethez tartozik. „Ne tévelyegjetek! Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok!” (1Kor 15:33)

 

Állásfoglalás

  1. Az Újszövetségnek a józanságról szóló tanítása alapján, mint az ige szólói, állást foglalunk amellett, hogy józan életvitelünk abban is megnyilvánul, hogy teljesen elhatárolódunk a szeszesital fogyasztásától, készítésétől és forgalmazásától. Szeretettel kérjük a lelkipásztorokat, felavatott lelkimunkásokat és minden gyülekezeti szolgálattevőt, hogy ugyanígy cselekedjenek. Ugyanezt ajánljuk minden gyülekezeti tagnak is.
  2. Ezt azért tesszük, hogy (1) elkerüljük az ördög csapdáit, (2) beteljesedjünk Szentlélekkel, (3) tiszta szívvel és fejjel imádkozhassunk, (4) jó példát mutassunk a körülöttünk élőknek, erősítve a gyülekezet jó bizonyságtevését, (5) és hogy józanul reménykedhessünk abban a kegyelemben, amit Jézus Krisztus hoz nékünk, amikor meg fog jelenni.
  3. Ott, ahol megélhetés kérdése a szőlő vagy más gyümölcs termesztése, a gyülekezetek tagjainak ajánljuk, hogy álljanak át más megélhetési forrásra. Ha ez nem lehetséges, akkor a megtermett gyümölcsöt adják el, vagy úgy dolgozzák fel, hogy abból ne származzék alkoholtartalmú ital.

A szövetség szerepéről, udvarlásról, jegyességről, menyegzőről, házasságról és az alkoholfogyasztásról szóló állásfoglalásokat a Szövetség Tanácsa 2017. február 21-én fogadta el.

A kiküldött állásfoglalásokat a gyülekezetek képviselői tanulmányozhatták, majd 2017. március 25-én, Szilágyperecsenben az RMBGySz Munkakongresszusa is elfogadta.