Az imameghallgatás, a kitartás és a helyreállás ideje

– Megtartotta éves kongresszusát a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége

„Hiszem, hogy ez lesz az első és utolsó maszkos kongresszusunk”, mondta tavaly Zilahon, a Szövetség munkakongresszusán Pardi Félix elnök. Sokan könyörögtünk, hogy ez valósággá váljon, és Isten meghallgatta az imáinkat: 2022. április 2-án Szilágyballán mosolyogva, korlátozások nélkül szoríthattunk kezet egymással. Imádkozunk, hogy a háború árnyéka ugyanígy tűnjön tova Isten szeretete melegének hatására. A kongresszuson nagy számban igyekeztek megjelenni a testvérek az ország minden sarkából: a 215 lehetséges gyülekezeti küldöttből közel 160-an jöttek el. Az alkalmat bevezető imaalkalmat Veress Ernő helyi, és Papp Lénárd magyarlónai lelkipásztor vezették. Előbbi a Zsidókhoz írt levél 10. fejezetét idézve beszélt a hitben való kitartásról, röviden felidézve a ballai gyülekezet 118 éves történetét. Elmondta, hogyan jött létre annakidején a gyülekezet, majd hogyan érte el az ébredés, de azt is, miként próbálta meg a közösséget az elvándorlás, és hogyan tekintenek mégis hittel a jövőbe, hogy „lesznek hazatérők, megtérők, megújulók, és lesz ébredés”. „A hit emberei ugyanis mindig felfele néztek, előre néztek. Ezért nem hátrálhatunk meg.” Az általunk ismert meghátráltakért is imádkoztunk, majd Papp Lénárd ugyanazon ige alapján állapította meg, hogy a bűn előtt és különböző, veszélyes helyzetekben helyes, ha elővigyázatosak vagyunk, és kerüljük ezeket a helyzeteket.

Szokás szerint a Szövetség elnöke köszöntötte a gyülekezetek küldöttjeit a szervezet XXXII. kongresszusán a Jer 5:22 alapján: „Eszükbe sem jut, hogy féljék Istenüket, az Urat, aki az őszi és a tavaszi esőt megadja a maga idejében, és biztosítja az aratásra rendelt heteket.” „Izraelben a termés az éghajlattól függ, az éghajlat pedig Istentől. Ugyanígy van a belső, láthatatlan világban is. Így ad Isten – kezdetként – korai esőt minden szolgálatra. Történelmileg is átéltük ezt a korai esőt, nem voltunk annyira igényesek, megelégedtünk, ha Isten jelenlétét érzékeltük. De ezeknek az időknek már vége. És Jeremiás azt mondja itt, hogy Isten ad késői esőt is.”

Egész Erdélyből 155 gyülekezeti küldött hallgatta meg az elnök, a főtitkár és a gazdasági vezető beszámolóit. A Szövetség elnöke háláját fejezte ki a vezetők konstruktív és békességre törekvő szolgálatáért, de a lelkipásztorokért is, egyenként. Borzási Pál főtitkár testvér köszönetét mondta el a lelkipásztorok és a missziókerületek titkárai felé, akik, bár ez nem volt zökkenőmentes feladat, oroszlánrészt vállaltak a Szövetség személyi adatbázisának elkészítésében és naprakésszé tételében, pontosításában. A levelezési munka terheire is rámutatott, valamint elmondta, hogy a főtitkárnak jutott szervezetünk képviseletének kiváltsága is a Román Baptista Uniónál, az Európai Baptista Föderációnál, vagy a Magyar Baptisták Világszövetségében. Rajna Ottó, gazdasági ügyekért felelős titkárhelyettes a szövetségi járulék 89%-os befizetését, a lelkipásztori fizetések beküldését értékelte, kiemelve, hogy vannak nagyobb gyülekezetek, amelyek más lelkipásztorok fizetését is támogatják. Biztatta a gyülekezeteket arra, hogy vegyék figyelembe az elnökség kéréseit, amikor a lelkipásztorok fizetésemeléséről van szó. Az ukrajnai menekültek megsegítésére 233.000 lej gyűlt össze a Szövetséghez tartozó gyülekezetek gyűjtéseiből, amelynek továbbítása a rászorulók felé folyamatban van. A gyülekezetplántálás területén most Nagykárolyra esett a fókusz, ahol bár valamikor volt gyülekezet – és imaház, amelyet a magyar közösség birtokolt – ez megszűnt, és most csak román nyelvű gyülekezet van. Most Oláh Elemér és felesége vállalta, hogy úttörő munkát kezd a helységben. Veress Efraim, majd Giorgiov Adrián lelkipásztorok javasolták, hogy a házasságra készülő jegyeseket lehetőleg minden gyülekezetben, körzetben részesítsék lelkigondozásban, felkészítésben, valamint arra, hogy a házasságkötés lehetőleg a helyi lelkipásztor részvételével történjen. Felhívás történt a népszámlálásban való részvételre, amely meglehetősen nehezen indult a romániai magyar közösségen belül, de igen fontos a felekezeti és nemzeti hovatartozásunk megvallása szempontjából. Felszólalt Kelemen Szabolcs lelkipásztor is, aki családjával nemrég érkezett haza a háború sújtotta Ukrajnából, ahol éveken át folytatott missziómunkát. Szűcs Ottó Károly lelkipásztor a fogyatékkal élőknek ajánlott fel eszközöket, segítséget az általa vezetett alapítvány nevében, és kérte a gyülekezeteket az együttműködésre ezen a területen. A világjárvány két évében elég sok ilyen – egyébként drága – eszköz raktáron maradt.

Az alkalom záró részében Király Tibor, nyugdíjas szilágyballai lelkipásztor hirdetett igét a 80. Zsoltár alapján a közösség lelki helyzetképének megállapításáról, a helyreállás lehetőségeiről, majd az ebből fakadó áldásokról. Izrael fejlődésének leírására a szőlő képét használja a zsoltárt szerző Ászáf. „Kenyér helyett könnyel etetted őket, bőségesen adtál inni könnyeket,” mondja a zsoltár. De hogyan került a választott nép ilyen helyzetbe? Úgyhogy megvetették az Isten követének beszédét, és őt magát kigúnyolták, a prófétákból gúnyt űztek, üldözték őket. Milyen a mi, mai helyzetünk? Jó. Legalábbis anyagilag: a forradalom óta 20 gyönyörű imaházunk épült, még többet felújítottunk. Anyagilag gyülekezeteink jobban állnak, mint valaha. Ugyanakkor, ami a lelki életet illeti, megritkultak gyülekezeti alkalmaink, leuralt bennünket a mammon, és sok esetben megbarátkoztunk az ital használatával. És ott van a divat, az anyagi versengés. Átalakult, visszaesett a zenei szolgálat, a kórusok nevelése, pedig ez különböztette meg a baptistákat a népegyházaktól. Ami évtizedekkel ezelőtt gyülekezeti fegyelem volt, az most törvénykezés és ítélkezés. Az elválás és újraházasodás itt dönget a kapuinkon. Király testvér a helyreállás lehetőségét és az ezt követő áldás reménységéről is szólt. 

A közös ebéd a régi szép, járvány előtti időket idézte, amikor szorosan egymás mellett ülve beszélgettünk, finom töltöttkáposztát falatozva. Ezért és a figyelmes fogadtatásért is köszönet szilágyballai vendégfogadóknak és dicsőség (mindenért) Istennek!

Gönczi Géza