Egyedülálló nők konferenciája

Isten kegyelméből szeptember 23-25 között közel hatvan egyedülálló nő gyűlt össze Székelyjón, a  Sequoia panzióban, együtt örvendezni Isten békét adó szeretetének. A szervezők kitűnő mottót választottak erre a hétvégére: „Békesség akkor is ha…”

Amikor péntek estefele odaértünk a konferenciára, láttam, hogy a helyszín csodálatos. Már első este megtelt szívünk örömmel és békességgel, mert Isten meghallgatta imádságainkat és jelenlétével ajándékozott meg. A konferencia témája négy előadásban volt kifejtve, amelyeket Dr. Balla Annamária és Kui Eszter Enikő tartottak. Az előadásokat felváltva tartották testvérnőink, s ezek során megláthattuk hogyan lehetünk békességben az egyedüllétben, a gyászban, a háborúságban vagy az anyagi bizonytalanságban. 

Annamária előadásaiból megértettem, hogy sok biblia hős volt fizikailag egyedül, de nem Isten nélkül. Istennel találkozva, neki szolgálva is békességben lehetek. Olyan személyeket hozott elénk a Bibliából, akik egyedül voltak ugyan, de Isten velük volt. Egyedül, de nem Isten nélkül. Ádám mikor még egyedül volt, minden este beszélgetett Teremtőjével, aki látta, hogy nem jó az embernek egyedül (1Móz 2:18). Jákób ott maradt egyedül, pedig volt családja, de reggelig tusakodott Istennel (1Móz 32:25) és győzött. Dávid, Illés, Jézus is maradt egyedül, de Isten velük volt. A főpap is egyedül mehetett be évente egyszer a szentek szentjébe. Anna, a prófétanő egyedül, özvegyen, a templomban szolgálva várta az Úr Krisztusát. Tábita is sok jót tett a szegényekkel, és ezzel Istent szolgálta.

Napjainkban közel került hozzánk a háború. Isten megengedte. A Préd 3:8b versében olvashatjuk hogy mindennek rendelt ideje van. Vannak olyan női személyek a Bibliában, akik részt vettek háborúban és nagy tetteket vittek végbe. Van, amikor a harcunk nem test és vér ellen folyik, ezért nap mint nap fel kell vennünk Isten fegyverzetét (Ef 6:12).

Enikő a Biblia fényében beszélt a gyászról, annak fokozatairól, és Isten vigasztaló erejéről. Jób, Mária és Márta gyásza volt bemutatva. Helyes dolog meggyászolni minden veszteséget az életünkben, halálesetet, válást, otthonunk elhagyását és más országba költözést. Azért sírunk, mert fáj, de nem reménység nélkül bánkódunk (1Tessz 4:13). Ha anyagi nehézségbe kerülünk, adóságba vagy éhínségbe, akkor is tudhatjuk, hogy Isten nem hagy el. Sok példát találhatunk a Bibliában, amikor Isten csodákat tett, például a sareptai özvegyasszony életében, Naómi és Ruth életében. Elizeus csodákat tett az éhínség idején, Pál is megtanult szegénységben és gazdagságban élni. „A szegénysorsú testvér dicsekedjék a méltóságával, a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága.” (Jak 1:9-10). Bízzunk Istenben, mert Ő ma is csodákat tesz az Ő népével. 

Az előadások mellett még sok színes program volt, ami közel vitt Istenhez: imádkozások, áhítatok, bizonyságtételek, énekek, személyes beszélgetések. Testvérnőink bizonyságtételei által még jobban megerősödött bennem az, hogy Isten ma is munkálkodik és vezeti gyermekeit. Egyik testvérnőnk Ukrajnából menekült el és elmesélte, milyen csodálatosan vezette Isten minden lépésében. Koreai testvérnőnk is Isten vezetéséről tett bizonyságot, angliai testvérnőnk pedig abban bátorított, hogy szolgáljunk az Úrnak örömmel, mert ha benne van Isten tervében, hogy társat adjon, akkor idősebb korban is megadhatja azt. Ő 55 éves volt, amikor férjhez ment!

Családias hangulat alakult ki köztünk annak ellenére, hogy nem ismertük egymást, korban is különböztünk, de összekötött minket Isten szeretete. Szabad időnkben kirándultunk: a közelben lévő mamutfenyőt néztük meg, mások a Menyasszony Fátyla vízeséshez látogattak el. A túrázás során is lehetőségünk volt ismerkedni, beszélgetni, csodálni a szép tájat. Voltak, akik a panzió úszómedencéjét is kipróbálták. Örömmel adtunk hálát Istennek szponzorainkért, akik hozzájárultak a hétvége költségeihez, Eric és Rosemary Barrettért, a Baptista Nőszövetség támogatásáért és szervezéséért, a testvérnőkért, akik finom süteményeket sütöttek. Hálásak voltunk Borzási Mirjámért és barátnőjéért, Pap Deboráért, akik az éneklést vezették. Hálát adok és megköszönöm Istennek Borzási Márta, Kiss Judit, Kui Julianna testvérnőket, akik megszervezték ebben az évben is az egyedülálló nők találkozóját és kívánom, hogy ezt jövőre is megtehessék. Isten adjon békességet mindannyiunknak és Övé legyen a dicsőség mindenkor mindenért! 

Bedő Julianna Éva, Homoródszentmárton