Élet az első emeleten

A bezártság a Teológia hallgatóit sem kerülte el. Az udvarban levő óvodások zaja két hónapja elcsendesedett. Tanulni persze lehet ettől, sőt talán még jobban is, mint máskor. 

Hányad évesek vagytok a teológián? Milyen szakaszban vannak most a tanulmányaitok, és mik a terveitek a következő egy évre?

Moroz Tamás: Jelenleg negyedéves vagyok. Most éppen a szakdolgozatomat írom. Szeretnék minél hamarabb túl lenni ezen, hogy utána elkezdhessem a szolgálatot egy helyi gyülekezeteben. Sok munka van, és látom, hogy minél hamarabb kész vagyok a szakdolgozattal, annál hamarabb tudok koncentrálni elsődlegesen a szolgálatra.

Pap Benjámin: Negyedéves hallgató vagyok. Jelenleg a diplomadolgozat megírásán fáradozom, amit persze a lelkipásztori munka követne, nemcsak a következő évben, hanem ha Isten is úgy akarja, akkor hosszú évek során át. 

Hogy sikerült a szesszió?

M. T.: A szesszió viszonylag jól sikerült. Bár az utóbbi időben sok minden történt, sok változás jött, és nem is emlékszem már konkrétan, milyen volt. Annak örültem, hogy voltak olyan tantárgyak, amelyeket első félévben már le tudtam tenni, így nem maradtak a második szemeszterre, ami nagy segítség a szakdolgozat írása idején. 

P. B.: Istennek hála érte, viszonylag jól sikerült.

Milyen szolgálatban veszel részt, (természetesen leszámítva az utóbbi egy hónapot, amióta bezártságból kell közösséget gyakorolnunk)?

M. T.: Jelenleg törekszek minél kevesebb szolgálatot vállalni, ugyanis jelenleg első sorban a szakdolgozatra kell koncentrálnom. De van alkalmi szolgálat, amit végzek (prédikáció, énekvezetés), illetve a tinik között végzek szolgálatot. A bihari gyülekezetben minden pénteken találkozunk a tinikkel és hirdetjük nekik az örömhírt.

P. B.: Egyelőre teológus életmódot folytatok. Ez legtöbb esetben azt jeleni, hogy a legátusként szolgálok abban a gyülekezetbe, ahova évenként beosztanak, jelenleg a nagyváradi belvárosi gyülekezetben. Nemrég elkezdtem a bagosi, szilágysomlyói gyülekezetekben is szolgálni.

Hogyan élted meg ezt az időszakot, és mi a véleményed erről a járványról?

M. T.: Először szkeptikus voltam ezzel a vírussal kapcsolatban. Mégis, a biztonság kedvéért alkalmazkodtam a törvényekhez. Később rájöttem, hogy az elővigyázatosság nagyon is helyénvaló volt. A járvány egyrészt nehéz, mégis jó időszak volt számomra. Az időm és a figyelmem is felszabadult, ami most nagy segítség. 

Másodsorban, szerintem a járvány végső soron a hívők javára van. Arra vágyok és azt remélem, hogy a járvány által Isten megtanít értékelni a testvéri közösséget, a testvérek jelnelétét, akkor is, ha azok továbbra sem tökéletesek cselekedeteikben. 

P. B.: Az első hetek könnyen mentek. De minél több idő telik el, annál jobban érzem a nyomasztó hatását a bezártságnak. Váradon a teológia udvarán nem sok változás volt az elmúlt négy hétben. Nem találkozok emberekkel és az órák is online folynak. Ez nem megszokott számomra, sokszor nem találom a helyemet. Mégis, Isten akkor is jó, amikor nekünk nem minden kellemes. Ő tudja, miért engedte ezt meg. Vigye is véghez a tervét ez által! Reménykedek abban, hogy mikor ezt a vírust elveszi Isten, akkor előjönnek az emberek Istent magasztalva, megújulva és lelki fellendülés követi ezt az időszakot. Imádkozom ezért.

Mit üzensz azoknak a fiataloknak, akik keresik a helyüket a szolgálatban? Miért felvételizzenek a teológiára? 

M. T.: Különösen a fiúknak az 1Tim 3:1-et üzenem. Ha valakiben megvan ez a vágy és a gyülekezete is felismeri nála ezt az ajándékot, akkor várjuk szeretettel a teológiára. Elsősorban magamnak, de minden fiatalnak üzenem az 1Tim 6:12-őt. 

P. B.: Jól teszitek, ha keresitek. Csak keressétek buzgón (mert, aki keres, talál – Mt 7:7). Imdákozzatok és nyissátok ki a szemeiteket. A mezők fehérek az aratásra. Ne csak nézzetek, hanem lássatok is. Ne legyetek olyanok, akik azt állítják, hogy keresik, de ha teendő adódik, akkor nem vállaljátok, mert nehéznek vélitek. A teológia nemcsak lelkipásztoroknak való. Igazából minden hívő (a vezetők még inkább) kellene vággyon az Ige helyes értelmezésére, tanítására. A teológiai oktatás nagy mértékben hozzájárulhat ehhez. Ez már bőven elegendő ok a beiratkozásra.

Van-e valamilyen üzeneted a Szeretet olvasóinak?

M. T.: Harcoljuk meg a hit nemes harcát! Jézusban már győztesek vagyunk! Legyünk ezért a hétköznapokban is azok, akik már vagyunk Jézus Krisztusban!

P. B.: Szeretnék egy elhanyagolt teendőt hangsúlyozni. Ez az imádság. Szükségünk van arra, hogy szüntelen imádkozzunk és könyörögjünk. Ez nagyon könnyen peremre szorul. Ha valamire nem jut idő a hétköznapok forgatagában, akkor az az ima. Pedig erre van leginkább szükségünk. Szólítsuk meg többször, hosszabban a mi Urunk Jézus Krisztust. Keressük a közösséget, amikor kiöntjük szívünket és kéréseinket. Itt az idő, hogy kapcsolatot ápoljunk Megváltónkkal.