RMBGySz*

Emlékezés és temetés Gödöllőn

2021. december 5-én † Simon (szül. Kovács) Enikőt kísérte utolsó útjára a népes család és a gyülekezet a gödöllői temetőben. Testvérnőnk 1972. április 22-én született a szilágysági Rátonban, ahol szorgalmasan tanult és később dolgozott. Már fiatalon elfogadta az Úr Jézust és hűségesen szolgált a gyülekezetben is. 1996. november 2-án házasságot kötött Simon Andrással. Házasságukat Isten négy gyermekkel áldotta meg, Beatrix-szal, Andrással, Abigaillal és Péterrel. Miután férje elhívást kapott a teljes idejű lelki munkára, hűségesen támogatta és követte, először a homoródszentmártoni, majd az aradi gyülekezetbe és körzetébe is. Vendégszeretetével és kedvességével mindenkiben, akivel kapcsolatba került mély nyomot hagyott.  Az egyre növekvő család szolgálata mellet hűségesen kivette részét a lelki munkából is.

2018-ban rákos daganatot diagnosztizáltak nála, amit műtét és számtalan kemoterápiás kezelés követett. Heti rendszerességgel jártak Budapestre kezelésre a gyógyulás reményében. 2020. augusztusában végleg Gödöllőre költözött a család, majd 2021. augusztusától kezdve rohamosan romlott az egészsége és édesapja halála is megviselte. Amikor látta, hogy betegsége gyógyíthatatlan, tudatosan készült az örökkévalóságba, bátorítva a mellette levő férjét, családját, testvéreit.

2021. november 20-án este csendben eltávozott. A temetésen a vigasztaló igét Lőrik Levente (Mt 7:24-25), Borzási Pál (Ez 24:16), Veress Ernő (Zsid 10:35-36), Chiciudean Miklós (1Tim 6:6-7), a sírnál pedig Sallai Jakab (1Kor 15:55-58), Papp László (Róm 10:9-11, 1Tim.6:12) szolgáltak az igével. A helyi énekkar és az Erdélyből érkezett testvérek együtt énekeltek a mennyről és a feltámadásról.

A feltámadás reményében kívánunk vigasztalást a gyászoló családnak, és bízunk abban az Istenben, aki az özvegyek és árvák a gondviselője. Tudjuk, hogy a nehéz elválás után lesz egy örömteli találkozás. Ahogy elhunyt testvérnőnk, Enikő vallotta sokszor Jób szavait: „Mert tudom, hogy az én megváltóm él és utoljára az én porom felett megáll” (Jób 19:25).

Papp László lp.