RMBGySz*

Évkezdő bátorítás pedagógusoknak (is)

Több, mint két évtizedes pedagógusi pályafutásom alatt ritkán volt olyan tanévkezdés, amikor kiszámítható, megszokott, s ezáltal biztonságos körülményeket tudhattam volna magam körül. Szinte minden tanév valamilyen változást hozott: a tanévszerkezet, tantervi előírások, tanügyi törvények változásait, a munkahelyem, egészségi állapotom, családi körülményeink, lakóhelyünk s vele együtt a munkaadók, kollégák, tanítványok, tanítási program újdonságait; soha nem indult egyformán két tanév. Idén ismét a bizonytalanság felhője lebeg a fejünk fölött: a járványügyi korlátozásoktól függ, hogy jelenléti oktatással kezdünk, vagy online tanítunk, ill. milyen körülmények között végezhetjük az oktató-nevelő tevékenységet.
Lehet-e mégis örömmel, bátorsággal indulni az új tanévbe? A szívem mélyén határozott a válasz: igen! Bármilyenek is legyenek a körülmények, van egy KŐSZIKLA, egy változhatatlan Személy, akibe kapaszkodhatok! A Biblia azt mondja: „Ő, – az Isten –, mindig ugyanaz és Benne nincs változás.” (Jak 1:17). Minden tanév elején azzal szembesülök, hogy teljes mértékben Istenre vagyok utalva; egyedül Ő az, akinél békességet és biztonságot találok. Azt is tapasztalom, hogy évről-évre több a stressz és a feszültség, amivel tanárként meg kell birkóznunk; kérdés csupán az, hogy hogyan? Íme, néhány egyszerű tanács, elsősorban magamnak, de minden olyan pedagógustársamnak is, akinek bizonytalan, változó körülményeket hozott az új tanév:
1. Fogadd el, hogy a tantervi változásokkal járó gondok, az órákra való rendszeres felkészülés, az órákon kívüli elfoglaltságokban való részvétel, a kudarcok és a vele járó stressz a tanítás természetes velejárói. A jelenlegi helyzetben való tanítás pedig óriási kihívást jelent, hiszen mindannyian jelenléti oktatásra kaptunk felkészítést, nem pedig online vagy hibrid oktatásra. Ennek ellenére próbáljunk meg reménységgel tekinteni a jövőbe, tudva azt, hogy ez csak egy átmeneti állapot. Az online tanítás során fókuszáljunk a lényeges dolgokra, az alapok megtanítására, gyakorlására, ne stresszeljük diákjainkat, a szülőket, magunkat túl nagy elvárásokkal, teljesíthetetlen feladatokkal. Ugyanakkor sugározzunk megértést, optimizmust, Istenben való megnyugvást. Ehhez elengedhetetlen az Istennel való szoros kapcsolat, az órák előtti elcsendesedés, az Ő kegyelmébe való kapaszkodás.
2. Ne akarj mindenkinek megfelelni! Lesznek olyan diákok, szülők, akik nem kedvelnek, talán szándékosan keresztbe tesznek. Te szeresd őket, mint magadat, s haladj azon az úton, amelyen elindultál. Ne feledd, hogy nem attól vagy értékes, ahogyan a kollégáid, a szülők vélekednek rólad, hanem attól, hogy Jézus az életével fizetett érted.
3. Ha a kiégés veszélye fenyeget, ha belefásultál a munkába, ha unalmasnak tartod az óráidat, vagy úgy érzed, maximálisan felkészültél, mégis minden rosszul sült el, gondold át, vajon miért történt, és mit tehetnél annak érdekében, hogy ez rendszeresen ne forduljon elő. Ha szakmailag kell fejlődnöd, mert elavult módszerekkel dolgozol, iratkozz be egy továbbképzőre, ahol új módszerekkel, eljárásokkal ismerkedhetsz meg. Ez soha nem késő!
4. A tanítás erős, kipihent idegrendszert igényel. Feküdj le este időben, s ha szükséged van, napközben is szundíts egyet! Mindenki maga ismeri a szervezetét, ne próbáld mások munkabírását és időbeosztását utánozni, ne is hasonlítsd össze magad másokkal. Fogadd el, hogy Isten egyedinek teremtett, s légy hálás azért, amilyen vagy!
5. A tanítás során mindig az igazság vezéreljen, szeresd az irgalmasságot, légy nyílt és őszinte! Légy kész bevallani azt is, amikor tévedtél, és kérj bocsánatot. Ne feledd, hogy te is kegyelemből élsz, Isten neked is újra meg újra megbocsát. Azt is tartsd szem előtt, hogy a gyerekek nem biztos, hogy emlékezni fognak a szavaidra, de arra igen, hogyan érezték magukat a társaságodban. Sokkal hangosabban beszél az, aki vagy, mint az, amit mondasz!
Amikor nehézségeken mész át, és úgy érzed, hogy összecsapnak a hullámok fejed felett, ha legszívesebben összecsomagolnál és feladnád, emlékeztesd magad az elhívásodra, életmottódra, valamilyen élményre, aminek következtében ezt a hivatást választottad. Sokszor magam előtt látom drága tanító nénim remegő kézzel aláhúzott sorait a tőle kapott verseskötetben: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.” (Reményik Sándor) Ápolnom kell, tovább kell adnom a hit, szeretet, tudás lángját a következő generációnak. Ehhez kívánok sok erőt és örömet minden pedagógustársamnak!
Boros Emília, Temesvár

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.