Gyászoltunk Udvarhelyen
† Molnár Lívia 1965. augusztus 1-én született Kányád községben. Gyermekkoráról, amelyet Miklósfalván, a szeretettel és istenfélelemmel teli családi házban töltött, örömmel beszélt. Életének célkitűzése az volt, hogy Megváltójához hasonlóvá váljon. Úgy éljen, hogy általa mások is megismerhessék az Isten fiát, aki földre jött és meghalt miértünk, hogy örök életünk lehessen. Lívia az örök életet adó Isten fiában, az ő megbocsátó erejében és kegyelmében hitt, s ezt igyekezett bemutatni életével. Önzetlen szeretettel és odaadással támogatta szüleit, Károlyt és Erzsébetet. Olyan tisztelettel illette őket, amelyet Megváltójától tanult és tanított azok számára, akik ennek a bensőséges kapcsolatnak tanúi voltak. Vasárnapjait örömmel töltötte a gyermekek között Korondon. Ujjongó gyerekek serege fogadta őt és izgatottan várták, hogy halljanak egy újabb történetet a Szent Lélekről, Istenről és az ő Fiáról, Jézusról. Amilyen szerényen élt Lívia, olyan csendben ment el 2022. november 25-én, életének 57-dik évében, hatalmas űrt hagyva maga után. Ő valóban elmondhatja, hogy a nemes harcot megharcolta, futását elvégezte és a megérkezett oda, ahova rendíthetetlen bizalommal nézett, a ahol most tárt karokkal várja Üdvözítője. A székelyudvarhelyi baptista gyülekezet tagja volt, temetésére is Udvarhelyen került sor, ahol a kápolnánál Dr. Borzási Pál szilágyperecsenyi lelkipásztor szolgált igehirdetéssel az ApCsel 16:11-15 alapján, a sírnál pedig Dóczi Tibor, Csíkszeredából, mondott vigasztaló üzenetet. (Mezei Ödön lp.)