RMBGySz*

Isten kegyelme füves legelőn és halálárnyékban is ugyanaz

Bíró Zoltán, aki Nagyváradon született és lelkipásztorként szolgált Szilágysámsonban és Feketegyarmaton, jelenleg Angliában él családjával, ahol doktori tanulmányokat végez és az Eynsham-i Baptista Gyülekezet lelkipásztora. Mint tudjuk, a szigetországban sok embert megfertőzött a koronavírus. Ezek közt volt testvérünk és családja is. Ezzel kapcsolatos élményeiről Szilágyi László, a Szeretet volt felelős szerkesztője kérdezte.

Szilágyi László: Hogy vagy, hogy érzed magad? 
Bíró Zoltán: Három héttel az első tünetek után már sokkal jobban érzem magam, és már kisebb sétára is kimerészkedtem.

Sz. L.: Milyen tüneteket éreztél kezdetben? 
B. Z.: Folyó év március 21-én szombaton este éreztem, hogy hőemelkedésem van. Ekkor még nem gondoltam, hogy a koronavírus okozza a lázat, de engedelmeskedve a törvényeknek a családunk elzárkózott a külvilágtól. A következő három napot kábaság és fáradtság jellemezte. A negyedik napon váltott a tünetcsokor és a láz mellé csatlakozott izom, ízületi fájdalom és migrénes fejfájás, ami ugyancsak három napig tartott. Számomra ez volt a legnehezebb időszak, mivel a fájdalom miatt nem tudtam nyugodtan pihenni. Március 28-án végre alábbhagyott a fájdalom, de még két napig a szívverésem percenként 100 körül volt. Március 30-án éreztem először, hogy javulok, de még egy hétig nagyon gyenge voltam. 

Sz. L.: Milyen tüneteket éreztél kezdetben? 
B. Z.: Feleségem, Márta, esetében a betegség lefolyása egészen más volt és hosszabb ideig tartott. Egy-két napig volt hőemelkedése majd jobban érezte magát, aztán elkezdett köhögni (ami az én esetemben nem volt jellemző), beállt az izomfájás, majd megint jobban érezte magát. Aztán jött a légszomj és a fejfájás. A betegség lefolyása az ő esetébe 12 nap volt és erőteljesebben megrongálta a tüdő nyálkahártyáját. Mártát sem kellett kórházban kezelni és három héttel az első tünetek után már ő is jobban érzi magát, de még nem volt kint sétálni és hamar elfárad. 
Hála Istennek a gyermekeink gyorsan legyőzték a vírust, minimális tünetekkel. Egy két napig köhögtek és kicsit fáradtabbak voltak, így míg mi mindketten gyengélkedtük, ők példásan kivették a részüket a házimunkából és gondoskodtak rólunk.

Sz. L.: Voltak-e megelőző óvintézkedéseid? 
B. Z.: Mi Anglia teljes lezárása előtt betegedtünk meg. Vasárnapra még megnyitottuk az imaházat egyéni imádkozásra, de ezen az alkalmon már nem tudtunk részt venni. Ekkor még a hivatalos óvintézkedés csak az alapos és gyakori kézmosásra korlátozódott. 

Sz. L.: Otthon vagy kórházban történt a kezelés? 
B. Z.: Amikor a 6-ik napon felhívtuk a koronavírus segélyvonalat, kedvesen „megnyugtattak”, hogy nekünk csak enyhe tüneteink vannak, és még nem szükséges kórházi kezelés, ha viszont három napon belül nem áll be javulás, akkor hívjuk fel őket újból.

Sz. L.: Meddig tarthat a felépülés? 
B. Z.: Mivel a vírusok a szervezet sejtjeit belülről támadják meg, védőoltás hiányában a koronavírust az immunrendszer önmaga kell legyőzze. Egy erős immunrendszer képes legyőzni a vírust egy hét alatt. Ezidő alatt a tüdő nyálkahártya nem károsodik olyan mértékben, hogy az egyén kórházi ellátásra szoruljon. Ilyen esetben a teljes felépülés kb. 3 hét.  Ha viszont a szervezet nem képes legyőzni a koronavírust 10-12 napon belül, akkor a tüdőben olyan mértékű károsodás keletkezhet, hogy a kórházi kezelés elkerülhetetlen. Ebben az esetben a teljes felépülés akár hónapokig is eltarthat.  

Sz. L.: Hogy van a családod és a lelki közösséged? 
B. Z.: Mint fennebb mondtam, hála Istennek, gyermekeink viszonylag könnyen legyőzték a vírust, minimális tünetekkel. A gyülekezetünkben számos személynek voltak koranvírus jellegű tünetei, de Isten kegyelmének köszönhetően ezideig csak egy személy került korházba, de már őt is hazaengedték. 
Gyülekezeti közösségünk életében a társadalmi távolságtartás okozta magányosság áthidalása a legnagyobb kihívás. Isten kegyelméből egy olyan korban élünk amikor a kommunikáció különféle módja valamelyest képes pótolni a személyes beszélgetéseket, de a valós együttlét meghittségét semmi sem tudja teljesen pótolni, még egy interaktív Zoom-istentisztelet sem. Ahogy Patrik fiunk mondta, „online beszéli a barátaimmal nem tűnik valósnak, mivel egy mikrofonhoz beszélek”.
    
Sz. L.: Nagyhéten, a húsvétra készülve, milyen gondolatok foglalkoztatnak?
B. Z.: Isten kegyelme sokféle formában nyilvánul meg életünk során. Van, hogy a „füves legelőkön” halmoz ellelki és fizikai ajándékokkal, de van úgy is, hogy „a halál árnyéka völgye” okozta krízishelyzetben ajánlja fel szerető oltalmát. Az elmúlt időszakban családunk Isten kegyelmének ez utóbbi módját tapasztalta meg, ezért az idén a nagyhét eseményeit a jelen krízis tükrében tanulmányoztam és rádöbbentem, hogy a nagyhét még Jézus számára is egy komoly krízishelyzet volt. 
A virágvasárnapi események kapcsán a tanítványokkal együtt ráébredtem, hogy Isten aktívan jelen van a krízishelyzetekben (Lk 19:27), a templom megtisztítása pedig arra mutatott rá, hogy különböző személyek másképpen viselkednek egy-egy krízishelyzetben. Például a nép „csüngött” Jézus szavain (Lk 19:48), amíg a nép vezetői egyesültek, hogy végezzenek vele. Ezt a hozzáállást Jézus elfogadta, de a Farizeusok határozatlan (és gerinctelen) magatartását felháborítónak találta (Lk 20:5-7), mivel krízishelyzetben a bizonytalanság a legveszélyesebb viselkedésmód. Jézus összetűzése a törvénytudókkal viszont arra is rámutatott, hogy a krízishelyzetek kihozzák az emberből úgy a legjobbat, mint a legrosszabbat (Lk 20:47), de csak azt hozhatják ki, ami előzőleg a szívünkben elszaporodott (Lk 21:4). Ezért az utolsó vacsora alkalmával Jézus különösen rámutat arra, hogy az Isten országa kölcsönös szolgálatra, önmegtagadásra és nem önmegvalósításra épül (Lk 22:27). Ezt Péter fájdalmasan tanulta meg Nagypéntek hajnalán, amikor rádöbbent, hogy krízishelyzetekben nem mi vagyunk a kormánykeréknél, hanem Isten (Lk 22:62). 
Ezekben a különleges időkben húsvét ünnepe rámutat arra, hogy bizonyos krízishelyzetek képesek alapvetően megváltoztatni az életünket és lehetséges, hogy az élet soha nem tér vissza a korábban megszokott kerékvágásba. Számomra az idei húsvét üzenete az, hogy ideje keresni és észrevenni a feltámadott Krisztust a rendhagyó és szokatlan helyeken, helyzetekben, elvégre Jézus már nincs a megszokott helyen (a sírban), hanem feltámadott (Lk 24:5). 

Sz. L.: Köszönjük szépen.

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.