RMBGySz*

Kinek tartozunk szeretettel?

Március 28-án Krasznán találkoztak a Szilágysági Missziókerülethez tartozó nőtestvérek. Érdekes és aktuális témánk így hangzott: „Isten igéje parancsolja: Éljetek minden emberrel békességben! Szeresd ellenségedet!” Erre buzdított az imaáhítat előtt Dimény Edit Krasznáról, és egy bizonyságtétel is elhangzott Szabó Rebeka részéről, Szatmárnémetiből. Az előadást János Csaba, nagybányai lelkipásztor tartotta a Mt 5:44-45 alapján. Elmondta, hogy bár Jézus Krisztus missziós stratégiája az, hogy az övéi szeressék egymást, és ebből a világ megismerje Őt, sajnos, nagyon hiányos a mi szeretetünk még a testvéreink felé is, nemhogy az ellenség irányába! Az ember mindig a kiskapukat kereste: ki az én felebarátom? A zsidók úgy vélték, hogy csak a honfitársaik, és azok, akiknek a hitük is ugyanaz, tartoznak ide. Mi hogyan gondolkodunk erről? Kinek tartozunk szeretettel? Van-e felmentésünk bárki irányába a szeretet törvénye alól? Mindannyiunknak érdemes és fontos megválaszolni ezeket a kérdéseket. Ki az ellenségünk? A Biblia alapján elmondhatjuk, hogy nem ember az, hanem egyedül az ördög, aki az Isten ellensége is (1Pt 5:8, Ef 6:12). De Isten fegyverzete hatékony az ördög minden mesterkedése ellen, mert az Ő kezében van, nem a miénkben. Állandó harcban állunk a Sátánnal, aki sokszor embere-ket használ arra, hogy minket támadjon. Néha még a gyülekezeti tagok közül is lesznek olyanok, akik ellenségesen viselkednek velünk. Mit tegyünk ilyen helyzetben? A Biblia utasítása világos és egyértelmű: 1. Szeretnünk kell az ellenségesen viselkedő embertársunkat, Isteni szeretettel, Tőle kapott erővel, szilárd döntést hozva erről, kitartva a döntésünk mellett. 2. Jót kell tennünk azzal, aki gyűlöl minket. Isten ad bölcsességet erre is, hogy mit tegyünk, mikor és hogyan, ahhoz, hogy „eleven szenet gyűjtsünk a fejére”. 3. Imádkozzunk az üldözőinkért: a megtérésükért, azért, hogy a kapcsolatunk helyreálljon. Istennél nincs lehetetlen. Elsősorban határozott döntést kell hoznunk arról, hogy szeretni AKARJUK azokat, akik minket nem szeretnek, vagy egyenesen gyűlölnek. Ez meg fogja határozni a további viselkedésünket, tetteinket. Csak akkor tudjuk Jézust bemutatni a világnak, ellenségeinknek, ha Krisztus él bennünk. János Mónika az emberi kapcsolatokat egy kőfal képével illusztrálta. Sokféle kőből összerakva, erős védelemként szolgál. Ez a szerepe. Ám, ha nem tartjuk karban, repedések jelentkeznek rajta, s végül összedől. Minden elromlott kapcsolat egy-egy rés a falon. Oda kell állnunk a repedésekre, és ki kell javítanunk ezeket, mielőtt menthetetlenné válna a fal. Ezt úgy tehetjük, ha mindent megteszünk annak érdekében, hogy minden emberrel békességben éljünk. Nagyon nagy hatása van annak, ha szeretem, vagy nem szeretem felebarátomat, ellenségemet. Istennel való, de saját magammal és másokkal való kapcsolatom is nagyban függ ettől. Ha megtanulom szeretni ellenségemet, én magam is épülök, növekedek a hitben, és egyben bizonyságtétel is: Isten szeretetét mutatom be általa másoknak. Álljunk a résekre, legyünk hídépítők! Arra nincs befolyásunk, hogy mások mit tesznek, hogy bánnak velünk, de az a mi döntésünkön múlik, hogy hogyan reagálunk az ellenséges megnyilvánulásokra, bántásokra. Fórumbeszélgetésün-ket Kovács Judit vezette, és arra buzdított minket, hogy a hozzáállásunkat változtassuk az Istené szerint, Ő ugyanis ezt mondja azokról, akik tisztelik és félik Őt: „ők az én kincseim!” (Mal 3:17 Egyszerű ford.) Úgy tekintsünk mi is testvéreinkre, mint értékes kincsekre. Isten szemével lássuk egymást, ügyeljünk egymásra, akkor Isten áldása kíséri életünket. Legyünk nemeslelkűek, nemesen gondolkodjunk, és tartsunk ki a jó cselekvésében (Ézs 32:8)! Még szívünkben se gondoljunk gonoszt egymás ellen (Zak 7:10 Károli)! Minden féltett dolognál értékesebb a szívünk, vigyázzunk a tisztaságára (Péld 4:23). Áldott alkalom volt, Isten szólt eszközein keresztül. Adjon nekünk erőt, kitartást a hallottak gyakorlatban való megéléséhez!

Nagy Edit, Nagyfalu