Missziói konferencia Érmihályfalván

2022. január 29-én az Érmelléken rendezte idei misszióra motiváló találkozóját a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége. A helyszín – miután az elmúlt években többször is Székelyföldön került sor a konferenciára – az ország észak-nyugati sarkában lakóknak kedvezett: rég volt, hogy a szatmáriak és a nagybányaiak ilyen rövid utat kellett megtegyenek egy konferencia helyszínéig. 
A találkozónak helyet adó érmihályfalvai gyülekezet sajátos stílusban épült imatermében kellemes körülmények közt szólalt meg az ének, majd Szűcs Dániel helyi lelkipásztor és Izsó István körzeti lelki munkás buzdított imára, előbbi kiemelte, hogy Isten céllal helyez minket oda, ahol vagyunk. „Halljuk meg a hívást, és menjünk ki vetni!” – idézte az első imarész után Izsó testvér a Mk 4:3-at. „Az ige azt mondja, hogy menjünk, bár mi inkább hívni szeretjük az embereket a gyülekezetbe.” A Szövetség nevében Budai Lajos, missziói alelnök, majd Borzási Pál főtitkár köszöntötte az egybegyűlteket, utóbbi a Jn 12:26-ot idézve: „aki nekem szolgál, engem kövessen”. „Jézust követnünk kell az áldozatkész misszióban, az emberek életében való jelenlétben,” mondta testvérünk.

Tóth Attila, szászrégeni missziós lelkipásztor, a konferencia előadója emlékeztetett, hogyan süppedünk bele sokszor a saját kis gyülekezeti munkánkba, miközben elfeledkezünk azokról, akiknek „odakint” elengedhetetlen szükségük lenne az evangéliumra. A 2Kor 5:11-21 alapján beszélt arról, miként tarthatjuk ébren az elveszettek sorsáért való aggódást. „Szolgálattevőkként folyamatosan úgy kell élnünk, hogy minden szolgálatunkban, minden rendezvényünkben éreznünk kell a misszió terhét. Érzékelnünk kell, mekkora baj az, hogy az emberek a szemünk láttára vesznek el. Ez nagyobb baj, mint a szegénység, vagy a háború. Manapság nem szeretünk a pokolról beszélni, pedig Jézus nagyon nyíltan beszélt erről. Ezért nekünk is tennünk kell ezt. És nagy tragédia, ha a hozzánk közelállók közül a pokolra jutnak. És ez megtörténik, ha SÜRGŐSEN NEM TESZÜNK valamit…” Az igehirdető beszélt arról a jó hírről, amit a gyülekezetben is tudatosítani kell, hogy nem az az Isten akarata, hogy az emberek elvesszenek. A Mt 25-öt is idézte, ahol Isten azt mondja, hogy az örök tűz az ördögnek és angyalainak készült, az emberrel viszont más célja van Istennek. Nem akarjuk, hogy elvesszenek, mert Isten sem akarja ezt. S ehhez egy mestertervet is készített az Úr: Igét és igehirdetőket adott, amit és akiket hallani kell. Odarendelt minket a világba, hogy hallassuk az evangéliumot. Nagyon nagy tehát a felelősségünk: ugyanis nekünk kell eljuttatni a jó hírt ehhez a generációhoz. 

Évekkel ezelőtt húsvéti ökumenikus istentiszteletet tartottak szabadtéren, Temesváron. A felszólalók közt volt egy koreai misszionárius. Felállt és – húsvét lévén – felkiáltott: „Krisztus feltámadt!” A tömeg egyhangon válaszolt rá: „Valóban feltámadt!” Még kétszer megismételte a köszöntést, és az emberek egyre hangosabban válaszoltak. Majd ezzel a kérdéssel zárta rövid felszólalását: „Ha ti, Európában már 1800 éve tudjátok ezt, miért csak most, néhány évtizede jöttetek el elmondani nekünk?!” „Amikor ezt hallottam”, mondta az előadó, „én nem a koreaiakra gondoltam, hanem a volt osztálytársaimra, a szomszédjaimra. Az utolsó napon talán majd ők kérdezik ugyanezt tőlem.” 

A felelősség mellett éreznünk kell annak az örömét is, amit akár egyetlen ember megtérése nyújt. Mikor volt utoljára ilyen örömünk? Isten azt várja a lelki vezetőktől, hogy a misszióban is mutassunk példát. Helyet kell készítenünk az életünkben a nemhívő emberek számára. Tartunk attól, hogy nemhívő barátaink legyenek. Aztán, ha sikerül ilyen barátságokat kötni, természetesen, el kell mondanunk az igazságot is ezeknek a barátainknak, mert attól, hogy barátkozunk velük, még nem változik meg az életük. Tévedünk, ha azt gondoljuk, – mondta Tóth Attila –, hogy körülöttünk mindenki ismeri az evangéliumot. Megdöbbennénk, ha tudnánk, mennyien vannak, akik SOHA nem hallották a tiszta örömüzenetet. VALAMIT SÜRGŐSEN TENNI KELL! Ha nem érzed a terhet, akkor lehet, megterhelődni kellene, ha nem hirdetted az igét, akkor azt kellene vállalni. Ha bezárkóztál, a gyülekezeteddel együtt, akkor itt az idő, hogy kilépj. Mi árad belőlem, mi árad a gyülekezeti alkalmainkról? Van-e szentség, tisztaság, jól érzi-e magát Isten ott? Ki tud-e bontakozni a Szentlélek? Ha nem, akkor VALAMIT SÜRGŐSEN TENNI KELL! Talán épp a gyülekezetünkkel, talán éppen ott kell kezdeni az evangelizálást, vagy éppen a fenyítéket, hogy az Úr tisztítsa meg gyülekezeteinket, mert Isten használni akar minket, nagyköveteit.

Az alkalom második fő részében missziós szervezetek beszámolóit hallgattuk meg. Elsőként az Árvamisszió részéről hangzott el két személyes beszámoló, a szilágysámsoni Bántó házaspár (az Árvamisszió Alapítvány kuratóriumi tagja), és a szilágyballai Király házaspár részéről. Bár mindkét családot más-más úton vezette Isten az örökbefogadás kérdésében, ezek az esetek segített ráirányítani a figyelmet erre az igen fontos szociális-missziói területre, amely Isten szívéhez oly közel van. Ezután Riskó János református lelkipásztor, a Magyarországi Lepramisszió Alapítvány vezetője mutatta be az általuk végzett munkát, amely főként az ázsiai területre koncentrálódik. Riskó János kapcsolódott a Tóth Attila által idézett koreai igehirdető kérdéséhez: „Talán tőlünk is megkérdezi majd Isten az ítéletkor: Miért nem mentetek el hirdetni az evangéliumot a leprásoknak?” A Lepramisszió szolgálata nyomán látványos változás állhat be sok beteg életében, ugyanis amilyen látványos fizikai tüneteket okoz a betegség, ugyanolyan kézzelfogható sokszor a javulás az egyébként gyógyítható betegség esetében. A Keresztyén Cigánymisszió Alapítvány munkájáról Filep Szilárd, az alapítvány romániai igazgatója tartott jól illusztrált, részletes beszámolót. A magyarnyelvű cigányok közt missziómunkát végző szervezet immár 20 éves múltra tekint vissza és főbb tevékenységei a gyülekezetplántálás, az imaházépítések, oktatás, gyermektáborok és konferenciák szervezése, valamint karitatív tevékenységek. Ezt végzik hűséggel, munkatársaikkal. Az Érmellék különösen termékeny területe a cigánymissziónak, de folyik a munka Nagyváradon, Péren, a székelyföldi Gernyeszegen, vagy Szatmárnémeti környékén is. Különös hangsúlyt kapott az elmúlt években a roma bibliaiskola oktatói munkája is, amely a romák közül érkező szolgálattevők felkészítését végezte dr. Kovács József lp. vezetésével.

Az alkalmat Budai Lajos lelkipásztor, missziói alelnök igei üzenete zárta. Az Ézs 40. fejezetét idézve testvérünk biztatott arra, hogy bár talán sokszor elcsüggedtünk az utóbbi hónapokban, látva a sok halálesetet, családi tragédiát, de az Úrnak ma is van kegyelme és hatalma arra, hogy megújítson minket! Mert „akik az Úrban bíznak, erejük megújul, és szárnyra kelnek”.

Gönczi Géza