RMBGySz*

Missziókerületi Női Konferencia volt Krasznán

A Krasznai Magyar Baptista Imaházban megszervezett összevont női alkalom sok áldást tartogatott mindannyiunk számára, akik részt vehettünk ezen az eseményen folyó év február 22-én. Hála töltötte el mindannyiunk szívét, hogy ezen hosszú és szokatlan körülményekkel terhes időszak után újra egymás, de legfőképpen Isten jelenlétét élvezhettük. 

A békesség volt az alkalom témája, ami napjainkban talán az egyik legaktuálisabb téma és legáhítottabb érték. Erre már a program elején elhangzott dicsőítő énekekkel is hangolhattuk szíveinket. A dicsőítést követően Borzási Istvánné Márta testvérnő köszöntött bennünket. Hívott arra, hogy elfordulva minden mástól, forduljunk oda Jézushoz, aki békességet adhat nekünk. Ezután Nagy Ferencné Anna buzdított minket imára a 2Móz 14:13-14 és a 2Móz 19:4-5 részek alapján. 

Ezután egy kis játék következett, amely által elmélyíthettük gondolatainkat a békességről. Olyan kérdésekre kellett válaszolnunk, mint: „Mit jelent számodra a békesség?” „Megteszel-e mindent a békéért vagy konfrontálódsz?” „Mi borítja fel a békességed?”  A válaszokból leginkább az tűnt ki, hogy végsősoron mindannyian ugyanazzal a problémával küzdünk: a szokatlan helyzettel, a bizonytalansággal, a félelemmel. Milyen jó is volt hallani aztán az olyan válaszokat, mint: „Számomra a békesség az Úr, a csend, az elfogadás…”, vagy hogy „Konfrontálódom, de változni akarok! Ez minden reggel egy újabb elhatározást igényel.”  

Borzási Pálné Anna vette át a szót ezután, aki a félelem és a békesség viszonyáról tartott előadást. Félelem. Ha felmérnénk, hogy milyen negatív és pozitív értékeket hozott magával a vírus, meglátnánk, hogy a félelem az, ami uralja az emberek szívét, ugyanis az élet törékenysége – ami ugyan eddig is tény volt – most nyilvánvalóvá vált, s az ettől való félelem pedig az, ami úgy általában jellemzi az embereket. Mi az hát, ami segít kiűzni a félelmet? A szeretet. (1Jn 4:18) Mert az Isten iránti szeretet, engedelmesség képessé tesz arra, hogy legyőzzük a félelmet. Isten azonban nem úgy adja a békességet, ahogy a világ adja. A világ szerinti, modern „belső béke” fogalma nem biblikus. A Bibliában a békesség kapcsolati szinten van jelen, a legfontosabb pedig, hogy az Úrral békességben legyünk. Ezt azonban nem önerőnkből fogjuk elérni, arra ugyanis nem volnánk képesek. „Békességünknek büntetése rajta van, s az ő sebei által gyógyultunk meg.” Ez pedig a kulcs. Isten szuverenitása, az, hogy Ő kezében tart mindent, az üdvbizonyossággal együtt a mi általános békességünk alapja. Ha hívőként ebben nem hiszek, nem hiszek Isten hatalmában. Ez a hit, ez a békesség velünk jár mindenhova, a nehézségek kellős közepébe is. Ez az, ami Jóbot jellemezte, bár neki még nem volt sem Jób könyve ahhoz, hogy lássa a történet végét, sem Újszövetsége, hogy biztosan állíthassa, hogy Megváltója az ő pora felett megáll. Tudta azonban, hogy Isten látja az ő történetének végét is. Mi az üzenet számunkra, akiknek már békességünk van? Az igazi békesség a családban is jelen van, nem csupán a látszatban. Az igazi békesség társul szeretettel s atyafiakhoz hajlandó, lehajló szívvel, hogy a gyülekezetben is megállja helyét. Megnyilvánul nyitottságban, aktív hallgatásban és együttérzésben: észlelem a mások baját, felfogom s a helyén kezelem azt. 

Hogyan tovább? Így. Nincs más válasz erre a kérdésre. Vidd a fényt, a békét, oda, ahol félelem van. „Ha van mit továbbítani, tedd. Ha nincs, tarts önvizsgálatot!”

Az előadást bizonyságtételek sorozata követte, amelyek által a mi szívünk is bátorodott: depresszió fölötti győzelem, hívő asszonyok általi bátorítás, kibékült lelkiállapot megtapasztalásáról hallottunk. Micsoda kegyelem!  

Az alkalmat Borzási Pál szilágyperecseni lelkipásztor zárta néhány szóval: „De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nekem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (ApCsel 20:24)

Az alkalom után lehetőség volt még beszélgetni egy kis finom sütemény és meleg tea mellett. Dicsőség az Úrnak mindenért!

„Mikor félnem kellene is, én bízom te benned. Isten által dicsekedem az õ igéjével; az Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?”  (Zsolt 56:4-5)

Kocsis Dóra, Kraszna

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.