„Ó, nem én, Krisztus él bennem!”

– lelkipásztor-beiktatás Zilahon

„Az élet legnagyobb kincse számunkra az, hogy ismerhetjük az Urat. Az is nagy kincs, hogy békességben lehetünk egymással. E kétirányú kapcsolat alakulását formálhatja a tanítás, a jó példa. Ezért rendelt az Úr pásztorokat és tanítókat, akik beszélnek arról, hogyan lehet nekünk egy biblikus kapcsolatunk az Istennel és jó kapcsolatunk az embertársainkkal is”, mondta Budai Lajos nagyváradi lelkipásztor az ünneplésre összegyűlt zilahi gyülekezetnek 2022. december 18-án, vasárnap. Továbbfűzném ezt a gondolatsort azzal, hogy mekkora kincs és ajándék az is egy gyülekezet számára, ha egy lelkipásztor másodjára is igent mond a szolgálati meghívásra. Ez történt ugyanis 2019 decemberében, amikor a zilahi gyülekezet felkérésére dr. Vass Gergely lp., Isten vezetésének kikérése után elvállalta, hogy a zilahi gyülekezetben és körzetében Nagy Ferencz lelkipásztorral együtt fog szolgálni. Hiánypótlás volt ez az örömteli ünnep, ugyanis a járvány miatt a gyülekezet nem tarthatta meg a hivatalos beiktatást 2020 márciusában. 

Az igét Pardi Félix kémeri lelkipásztor hirdette. Az 1Móz 24: 1-8 igeszakaszt alapul véve olyan kérdésekre kaphatott választ a gyülekezet, hogy „Milyen a jó szolga? Hogyan kell a hívő ember szolgáljon Istennek? Milyenek a hívő ember jellemvonásai?” Megérthettük azt, hogy Isten szolgája hűségesen, alázatosan, felelősséggel, mennyei erővel, és nem emberi erőlködéssel végzi a legnagyobb megbízótól kapott feladatot. Az énekkar éneke is egybecsengett az igehirdetés üzenetével: nagy szükség van olyan emberekre, akik ebben a sötét világban elviszik a jó hírt azok számára, akik szomjazva várják azt. 

Vass testvér bizonyságtételében röviden beszélt az életéről, korábbi szolgálati helyeiről, végig Isten jóságára, kegyelmére irányítva a figyelmet. Elmondta, hogy soha nem bánta meg azt, hogy Isten hívásának engedve sikeres fogorvosi hivatását a lélekmentésre cserélte, hiszen ez volt az a szolgálat, ahol igazán megtalálta a helyét, elemében érezte magát, és  a legjobban megtapasztalta Isten támogatását, segítségét.

A beiktató bizottság tagjai: Pardi Félix, Budai Lajos, János Csaba és Nagy Ferencz lelkipásztorok, valamint Elekes Sámuel gyülekezeti elöljáró imában kérték Isten áldását, vezetését Vass testvér szolgálatára, életére.  

A köszöntések sorát a vasárnapi iskolások nyitották meg. A kijelölt aranymondást hozták el buzdításként: „íme hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz” (Jel 22: 12). Sütő Magda elmondta, hogy az 1990-es években mekkora áldást jelentett a fiataloknak Vass testvér szolgálata, sok jó tanácsa, bátorítása, és nagyon örül annak, hogy a most felcseperedő generáció életére is hatással lehet. A gyülekezet részéről Nagy Csaba köszöntötte a beiktatott lelkipásztort és családját Pál apostol szavaival: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1:7). Nagy Anna köszöntésében kifejezte örömét amiatt, hogy lehetősége nyílt megismerni és együtt szolgálni Zilahon a „mindenki Vass testvérével és Ilucijával”. 

János Csaba lelkipásztor a missziókerület köszöntését adta át, és azt a bíztatást is, hogy az erőt próbáló kihívások, nehézségek közepette nem az erőtlenségeinkre, hanem Isten erejére kell mindig támaszkodni. Püsök Sándor Csaba református lp. Isten áldását kívánta a lelkipásztor és családja életére, szolgálatára. Szilágyi Róbert István az RMDSZ üdvözletét adta át, áldást kívánva a nemes feladathoz, ami a lelkipásztorra vár a közösségben.

A záróének szinte a Vass testvér bizonyságtételének visszhangjaként csendült fel: „Mily drága kincs, mit Krisztusban megnyertem /  Nincs Nála szebb, mindennél többet ér / Csak Benne van örömöm, szabadságom...” Isten adja meg kegyelméből, hogy az újonnan beiktatott lelkipásztor és a gyülekezet minden tagja tudja hitelesen vallani azt, hogy: „Ó, nem én, Krisztus él bennem!” A legfőbb elismerés pedig jöjjön majd Istentől: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.”

Nagy Katalin, Zilah