Összhangban Istennel

– Jn 11:1-16

Isten kegyelméből átléphettük a 2022-es év küszöbét. Rengeteg jókívánságot kaptunk, és adtunk át. Az új év lelkesedést vált ki, reménységet gerjeszt, ígérettételre ösztönöz. Aztán alábbhagy az ünnepi láz, a díszek visszakerülnek a dobozokba, az ünnepi fények lassan kialszanak. Marad a valóság: még mindig tart a világjárvány, továbbra is hordozni kell az élet gondjait, harcolni a hit harcát. A hívő embernek azonban nagy kiváltságban van része: látja a világ világosságát, ismeri Jézus Krisztust. Hozzá lehet folyamodni segítségért, de igazodni is kell Hozzá. Ennek az összhangnak a megtalálása nagy áldásokat és békességet hoz.

Betániában, egy kedves családban szükséghelyzet állt elő. Három testvér közül a férfi, a munkaerő, a terhek hordozója beteg lett. Testvérei nehezen tudták elképzelni a család életét nélküle. Keresték a megoldást a szükséghelyzetre, üzenetet küldtek Jézusnak, aki nem sokkal azelőtt távozott el Júdea vidékéről. Nem tudjuk, hogy a most elkezdődött év milyen kihívások elé állít minket, ahogy az elmúlt néhány év is tartogatott bőven „meglepetéseket.” Túrmezei Erzsébet így fogalmaz egyik versében: „Újév lép ma elém. Az arcán fátyol. / Nem láthatom a fátyolától, / nevet-e, sír-e, csúf-e, szép-e, / virágot hoz, virágot tép-e.”. A fátyolos arcú új év hozhat próbatételt, megoldhatatlannak tűnő feladatokat, hirtelen változásokat. Sajnos fennáll annak a veszélye, hogy az ember kiábrándul ilyen esetekben, de mekkora áldás könnyes szemekkel, összetört szívvel és pislákoló hittel, mégis Isten felé fordulni. Mária és Márta tudta, honnan kell segítséget kérni. A zsoltáros bizonyságtétele is bátorít minket: „Szükségemben az Urat hívtam, és Istenemhez kiáltottam. Meghallotta hangomat templomából, és kiáltásom fülébe jutott” (Zsolt 18:7). Az év kezdete az az időszak, amikor igyekszünk jó szokásokat beépíteni az életünkbe. 

Határozd el, hogy ebben az évben minden kérdéssel és minden szükséghelyzetben meg fogod keresni az Urat imádságban.

A szükséghelyzet kialakulásával együtt megszületnek az emberi elképzelések a legjobb megoldásról. Voltál már úgy, hogy határozott véleményed volt arról, ahogyan történnie kellene a dolgoknak egy adott helyzetben? Még az Úrtól is elvártad, hogy az általad logikusnak tartott módon lépjen közbe és válaszoljon az imádságra? Máriának és Mártának az volt az elképzelése, hogy Jézus a hír hallatán a lehető leggyorsabban Lázár segítségére siet, amíg még nem túl késő. Ez a gondolat teljesen érthető, ott vannak azonban a tanítványok, akik óvatosságra intenek, és mérlegelnek. Júdeában a zsidók meg akarták kövezni Jézust, ha most oda visszamegy egy emberen segíteni, fennáll annak a veszélye, hogy nagyobb lesz a kár, mint a haszon. Emberileg nézve nem volt alaptalan a félelmük.

A Mester azonban nem igazodik az emberek elvárásaihoz, nem alakít véleményt a körülmények nyomására. A csupán emberi elgondolásokat sötétben való járáshoz hasonlítja, amikor nagy az esélye a megbotlásnak. Pedig a tanítványok épp a rossz lépéseket szerették volna elkerülni. Amikor aztán mégis Júdeába megy a maga időzítése szerint mindkét oldalról értetlenség övezi. A tanítványok azt mondják: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele együtt!” (11:16), a nővérek viszont: „Uram, ha itt lettél volna…” (11:21). 

Az események kibontakozása során úgy a család, mint a tanítványok előtt megvilágosodott, hogy egy magasabb rendű terv valósult meg Isten akarata szerint, ami nem mentesítette Lázárt a betegségtől, Máriát és Mártát a keserűségtől, a tanítványokat az izgalmaktól, de mérhetetlen áldást és örömöt hozott. 

Ebben az évben nagyon fontos lesz keresni Isten akaratát és összhangba kerülni vele. Annyi megosztó tényező jelent meg, aminek hatására a vélemények összekülönböznek a családban, a gyülekezetben és a társadalomban. Az egység romlik, miközben mindenki úgy érzi, hogy az igazságért harcol. A megoldás: 

Istentől venni vezetést, eszközzé válni az Ő tervének megvalósulásában és engedni, hogy a krisztusi írjon felül minden emberit.

Ennek megvalósulásában segítséget jelentenek a következő igazságok: a mi Urunk Jézus azt munkálja, ami az Isten dicsőségét szolgálja (11:4). Földi szolgálatát összegezve így számol be az Atyának: „én megdicsőítettelek téged a földön” (Jn 17:4). Legyen a gyülekezeti élet, a missziómező és minden hívő ember személyes élete olyan színtér, ahol az Isten dicsősége megnyilvánulhat! 

A próbák nem zárják ki az Isten szeretetét (11:5). Egy kicsit ellentmondásosnak tűnik, hogy Jézus szerette Lázárt, de mégsem sietett őt meggyógyítani. Sok esetben az emberi elvárás az azonnali beavatkozás lenne, ami megszűnteti a pillanatnyi problémát. Egyesek szerették volna, ha az Úr Jézusnak nem kellene szenvednie, és helyreállítaná Izráel országát. Ehelyett ő önként letette az életét, hogy megváltást szerezzen az embereknek. Ne engedd, hogy megmagyarázhatatlan helyzetek, pillanatnyi veszteségek megingassák benned azt a meggyőződést, hogy Isten mindig és töretlenül szeret!

Isten időzítése mindig helyes (11:6). Alkalmas időben ad segítséget, nem késik sem munkája, sem ígérete, sem az imádságra adott válasza. Ha Isten hirtelen cselekszik, légy kész fogadni munkáját, ha várni kell, tedd türelemmel és kitartással!

Isten akaratára hangolódva erősödik meg a tanítvány hite (11:15). Miközben Betániában végzetessé válik a helyzet, Jézus így nyilatkozik: „örülök, hogy nem voltam ott.” A részletek még rejtettek, de a Mester látja, hogy mekkora lelki haszonnal, hitbeli növekedéssel fog járni Lázár feltámasztása. Egy kihívásoktól mentes pálya kényelmesnek tűnik, de nem tesz szilárddá és állhatatossá (1Pt 5:10). Egészen biztos, hogy nem fog kimaradni ebben az évben néhány alkalom, amikor Isten formálni fog ezen a területen. 

Krisztus követésének ára van, de ezt az árat érdemes megfizetni (11:16). A tanítványok bevállalják végül a júdeai utat, beleszámítva a meghalás lehetőségét is. A krisztuskövetés árára maga Jézus is felhívja követői figyelmét (Lk 9:23), azonban nem marad el a jutalom sem. Az óemberi természet a könnyebbséget keresné, az új teremtés pedig a hűséget. Krisztussal való közösségben hangolódj rá az ő akaratára, és tanúsíts hűséget!

Krisztusi egységben és békességben, lelki gyümölcsökben, hasznos szolgálatokban bővelkedő 2022-es évet kívánok a Szeretet minden olvasójának!

Fazakas György lp., oktatási alelnök