Szentlélek általi öröm

Pünkösdre készülve több emlék jutott eszembe. Egyikük a címbeli témához kapcsolódik. Áldott emlékű édesapám 2010-ben az „Üdvüzenet”-be kellett cikket írjon a fenti témában. Betegsége súlyosbodott, kórházba került, a cikkírás rám maradt. Az Úr egy ének által csendesítette le a bennem dúló vihart, adott üzenetet: „Ha Isten békéje lakja a szívemet”.  Azóta eltelt hat év. Édesapámat az Úr hazahívta, engem pedig új élethelyzetek által kérdezett meg: Örvendesz-e valóban Bennem? Van-e olyan örömöd, amelynek kulcsa nem a siker, terveid megvalósulása, egészség, hanem kizárólag a Velem való kapcsolat, a Nekem való szolgálat öröme, az örök élet reménysége? Nem vizsgáztam mindig jól ezen a területen. Többször körülményeimtől tettem függővé örömömet, békémet. Isten formálja szívemet ezen a területen is.

Irodalmi kifejezéssel élve „in medias res” kezdtem az írást. Úgy gondolom, a címbeli téma, az „öröm” mindenkit érint. A Magyar Értelmező Szótár szerint az öröm: „A kellemes érzésnek nagy foka, melyet bizonyos jelenlévő élvezet, vagy jövendő jónak élénk képzelete gerjeszt bennünk.” Ki ne szeretne örülni? A kérdés szónoki, a válasz egyértelmű: mindenki vágyik örömre.  Mit mond erről a Biblia?  A címet ihlető igevers, a Róma 14,17:  „ Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm“.  A „mert“ kötőszó az igevers tágabb kontextusára utal. A 14. részben Pál a római keresztyének között felmerülő ceremoniális nézeteltérések orvoslása végett ír. Az alapelv nem az, hogy Isten gyermekeként bármit tehetek, ehetek, ihatok, hisz szabadságom van rá. Az alapelv az, hogy Isten országának polgáraként, a Lélek által szabadságom van a lemondásra is. Örömöm nem attól függ, hogy mit eszek- iszok, mennyi pénzem van stb., hanem sokkal magasabb rendű lelki tényezőktől. Ez igevers, valamint a teljes írás fényében elgondolkoztam, mit jelent az igazi pünkösdi és pünkösd utáni öröm.

Ez öröm alapja az Isten országához tartozás. Visszaemlékszem, milyen érzés volt kezemben tartani a magyar állampolgárságot igazoló honosítási okiratot, tudni azt, hogy jogilag is magyar vagyok. Mennyivel nagyobb öröm azonban, hogy mi, a lázadó, de Jézus vérén megváltott, megszentelt emberek, Isten országának polgárai, várományosai lehetünk, polgártársai a szenteknek.  Már itt örvendünk Benne, de várjuk az öröm kiteljesedését. Örülünk-e igazán mennyei polgárjogunknak?

Az említett polgárjoggal jogok és kötelezettségek is járnak. Sokan szeretnék élvezni a mennyei állampolgárság áldásait a hozzá tartozó kötelezettségek nélkül. Bár itt a kötelezettség szó riasztónak tűnik, hisz az Urat nem kötelességből, hanem szeretete iránt hálából követjük, hiszen Ő mondta: „... az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Mt 11,30). Az apostol írja: Isten országa nem evés és ivás. Ez nem jelenti, hogy Isten nem gondol testi szükségleteinkre, hiszen gyermekei szükségeit az Ő bölcs terve szerint betölti. Természetünkből fakadóan vannak bűnös vágyaink is. Az ördög rájátszik ezekre, eltorzítja az Istentől kapott ajándékokat. A körülöttünk levő világ is azt sugallja: éld ki vágyaidat evésben, ivásban, érzékiségben, akkor leszel boldog. Isten igéje ennek ellenkezőjét állítja: Isten országának áldásait akkor élvezhetjük, ha megtagadjuk a bennünk lakozó bűnös természetet, nyilvánuljon az meg testi vágyakban, versengésben, irigységben, vagy énközpontúságban. Ugyancsak Pál írja: „Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.“( Gal 5,24) Kész vagyok-e naponként megfeszíteni bűnös természetemet? Kész vagyok-e böjtben és imában is követni Őt? Erre a nemes harcra Lelke ad erőt.

Az Isten országához tartozás áldásairól is szól igénk.  Az első az igazság. Nekünk, elbukott, de bűneiket megbánó embereknek Isten Krisztus igazságát tulajdonítja, ezen keresztül néz ránk. Ebből fakad igazságunk, ezért akarunk mi is „igazságban járni”, hogy megmaradjunk Krisztusban. Ez nemcsak egy egyszeri, bűneink bocsánatából fakadó megigazult állapot, hanem mindennapi döntéseink révén megmaradhatunk igazságában, vagy eltávolodhatunk Tőle.  A megigazulással és igazságban való járással összetartozik az Istennel való kibékülésünkből fakadó, körülményfüggetlen békesség. Tudom, hogy e soroknak meglehet a próbája. Imám, hogy az Ő békessége uralja életemet.

Az apostol áldásként említi a Szentlélek általi örömöt is, amely még fizikai nehézségek közt is miénk lehet, könnyeken is átragyoghat, hisz a Lélektől van. Akár az igazságról, békességről, akár az örömről beszélünk, Isten országának áldásai csak a „Szentlélek által” lehetnek a mieink. Ő csak az engedelmes szívet tölti be. (Ef 4:32) Az engedelmesség önmegtagadással jár, de megéri. Kedves ünneplő testvéreim! Készek vagyunk-e újból Isten Lelkének alárendelni testünket, lelkünket, vágyainkat, időnket, javainkat, mindenünket, hogy tapasztalhassuk vezetését, a mennyei állampolgárság áldását? Szentlélekkel teljes életet, ünneplést kívánok mindannyiunknak! 

Vékás Benjámin, Szatmárnémeti