RMBGySz*

Végigpengetve egy fél évszázadot

– 50 éves fennállását ünnepelte a szatmárnémeti pengetős zenekar 

Csak úgy játszani bármely zenekarban mindig könnyebb, mint odaszántan, kitartóan végezni az Urat dicsőítő szolgálatot éveken át. De, aki erre odaadta a szívét, az örömmel tapasztalja a zsoltáríró szavait: „...szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem!” (Zsolt 30:13). 

Örömteli nap volt karácsony másodnapja Szatmárnémetiben, amikor a Megváltó megszületése mellett arra is visszaemlékeztünk, miként született meg a pengetős zenekar 50 évvel ezelőtt a gyülekezetben. A jubileumi ünnepet jókora szervezői munka előzte meg. A dátum kitűzése, a zeneszámok kiválasztása, a hangszerek beszerzése, rendbetétele, minél több volt zenekari tag elérése és meghívása a jelenlegiek mellé, plusz kottatartók készítése nem kis gondot okozott. De amikor az 51 tagú zenekar hangszerein felcsendült a „Magasztaljuk Istenünket nagy buzgón ez éjjel”, minden addigi nehézség eltörpült és a hála hangjai hagyták el a mandolinok, mandolák, gitárok húrjait. Ezeken kívül még két basszusgitár, brácsa, harmonika és a klasszikus dob is dúsította alkalmi zenekarunk szép hangzását. 

A kezdet kezdetén Crisán György karmester testvér Nagyváradról járt el Szatmárnémetibe és foglalkozott a zenekar beindításával. 1971-ben Erdei Béla testvérre bízta, első karmesterként, hogy tovább folytassa a megkezdett munkát. Akkoriban több gyereket tanított meg mandolinozni Major Márta testvérnő is. Hála, hogy nem kellett feloszlatni a zenekart karmesterhiány miatt. Ebben a sorrendben követték egymást a szolgálatban: Kiss Pál (akinek a nevéhez több zeneszám beszerzése, lekottázása is fűződik), Kovács József, Kiss Mózes (aki jónéhány saját szerzeményű zeneszámot is komponált), Kiss Győző (kották digitalizálása). Hála, hogy az évtizedek alatt volt „anyag”, akikből jó vagy megfelelő zenészeket tudtunk gyúrni. Ez évek folyamán ellátogathattunk más gyülekezetekbe is dicsérni az Urak Urát. A zenekar korábbi tajgainak bizonyságtételeiből idézek néhány mondatot.

„A zenekari szolgálat nem rólunk szól, hanem csakis Istenről.” (Moroz Lóránd)

„Amit az Úrért tesz az ember, azt sohasem bánja meg. Ennek a szolgáló közösségnek van jövője.” (Kiss Mózes)

„Én úgy érzem, hogy örömmel végeztem ezt a szolgálatot.” (Oláh Csaba)

„Elültették bennem a szeretetet a zene iránt, ami most is bennem van. Olyan alapokat kaptam a zenekartól, amelyekre a későbbiekben nyugodtan mertem építkezni.” (Szabó Szabolcs)

„Nemzedékek tanultak meg zenélni a gyülekezetben, együtt dicsérni az Urat, megtanulták a közös munkát, az egymásra figyelést, a fegyelmet, ami a zenekar alapja.” (Major Márta)

Lejegyezte: Kiss Győző