2024. május 8., szerda

DÉLELŐTT | 
Az Emberfia eljövetele

Igehely: Mt 24:23–44; Kulcsige: Mt 24:44 „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!”

Egyre közelebb vagyunk ahhoz a naphoz, amikor az Úr Jézus visszajön hatalommal és dicsőséggel. Amikor meglátják őt az ég felhőin, akkor majd siratja őt a föld minden nemzetsége (Jel 1:7). Részünkről, akik hiszünk benne, ezek beteljesült örömkönnyek lesznek. Ha akkor még életben leszünk, „elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Thessz 4:17b). Bárcsak házastársunkkal, családtagjainkkal, munkatársainkkal és szeretteinkkel mind együtt ragadtatnánk el!

Az Úr Jézus visszajövetelét megelőzően hamis krisztusok fogják az embereket megtéveszteni. A hamis krisztusokat csak azok tudják majd felismerni, akik az igazi Krisztust személyesen ismerik. Az emberek nagy része az Antikrisztusra úgy tekint majd, mint aki képes megteremteni a várva várt földi paradicsomot. Ez az állapot csak egy rövid ideig fog tartani, mert az ördög semmi jót nem hozhat az ember számára, csak pusztulást. Az Úr Jézus sok figyelmeztetést adott, hogy okuljunk a fügefa példájából, vegyük figyelembe a Noé napjaiban történt eseményeket, és ahogy a tolvajok ellen védekeznénk, úgy virrasszunk és vigyázzunk, hogy az a nap váratlanul ne érjen minket. Ma készen lennél az Úr fogadására?

Pardi Benjámin Attila

DÉLUTÁN | 

Hű munkatársak

Igehely: Róm 16:1–4; Kulcsige: Róm 16:4 „Ők életemért saját fejüket kockáztatták, és nekik nem csak én vagyok hálás, hanem a pogányok valamennyi gyülekezete is.”

A rómaiakhoz írt levél utolsó részét olvasva meglepő számunkra, hogy milyen sok munkatársa volt Pál apostolnak. Akik Isten gyermekei lettek, azok egymás munkatársai kell legyenek, hiszen „egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is” (Ef 4:4). Így kell tekintsünk mi is magunkra és testvéreinkre, hogy mi Isten munkatársai vagyunk (1Kor 3:9a). Azt látjuk Pál apostolnál, hogy a munkatársak ismerik és szeretik egymást. A keresztyének azok, akik a legszorosabb szeretetközösségben élnek ezen a földön. Jézus azt mondta, hogy arról fogja megtudni mindenki, hogy az ő tanítványai vagyunk, ha szeretjük egymást (Jn 13:35). A munkatársak befogadják egymást, és segítenek egymásnak. Pál apostol a Rómában élő testvérek figyelmébe ajánlja Fébét, aki a kenkhreai gyülekezet szolgája.

Az a jelző, hogy hívő és keresztyén, bizalmat kellene ébresszen bárkiben, bárhol is járjon ezen a világon. Legyünk befogadók, és kölcsönösen segítsük testvéreinkkel egymást. Priszka és Akvila készek lettek volna életüket is feláldozni Isten ügyéért. Ez az önfeláldozó szeretet volt jellemző az első keresztyénekre, és kellene jellemző legyen napjainkban is. Valóban hálásak lehetünk elődeink hitéért és a világon élő munkatársainkért.

Pardi Benjámin Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
13 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 3:9–20 Kulcsige: Róm 3:12 „Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.”

A római gyü­le­ke­zet­nek írt le­vél­ben Isten el­mond­ja, hogy mi­lyen sú­lyos kö­vet­kez­mé­nyei vol­tak Ádám és Éva en­ge­det­len­sé­gé­nek. Ami­kor az első em­ber­pár vét­ke­zett, ki­ke­rül­tek Isten je­len­lé­té­ből, és meg­rom­lott a szí­vük. Azóta min­den­ki meg­rom­lott szív­vel és Isten nél­kül kezdi a földi éle­tet. Csak nö­vel­ni tud­juk bű­ne­ink­kel az adós­sá­got Isten felé, nem tu­dunk jót cse­le­ked­ni. Mivel ennyi­re go­nosszá lett az em­be­ri szív, a meg­ol­dás egye­dül a szív­cse­re. Szük­sé­günk van egy új, meg­vál­to­zott szív­re.