2024. május 30., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Egyetlen örömhír létezik

Igehely: Gal 1:6–12; Kulcsige: Gal 1:9 „Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!”

Milyen jó volt tegnap délelőtt Pál thesszalonikaiaknak írt dicsérő, örvendező szavait olvasni, mely szinte túlcsordul a szeretettől. A gyülekezet iránt érzett szeretet ugyanaz, de most megismerhetjük a gyötrődő, szenvedő, dorgáló Pált. A galaták elfordultak a kegyelem Istenétől. Visszatértek a rabságba, a törvény hatalma alá. „Hiszünk Jézus Krisztusban, de egy nagyon fontos kiegészítést hozzáadunk. Így lesz teljes, világos, érthető.” – hangzik a tévtanítók ajkáról. Igen, a tanokat, az elméleteket lehet fejleszteni, lehet hozzáadni, de az Isten kegyelme teljes. Nincs, mit hozzátenni. Elvégeztetett. Az örömhír eltorzítása a gyülekezet megzavarását is maga után vonja. Zűrzavar, amiben egy pillanatra meg kell állni, és tisztázni kell a gyülekezet viszonyát a tévtanítókhoz: embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek?

Nem a nagyszerű szónoki adottságok, az igehirdető népszerűsége, a remekül felépített istentiszteleti alkalom hitelesíti az üzenetet. Az evangélium egy ingyenes, meg nem érdemelt kegyelem. Aki ettől az üzenettől eltér – még én is, vállalja Pál – tévtanító!

Fodor István

DÉLUTÁN | 

A növekedés eszközei

Igehely: 1Kor 3:5–9; Kulcsige: 1Kor 3:6 „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.”

Gondoltál-e már arra, kedves testvérem, hogy a gyülekezeted egy olyan kert, amelynek gyümölcsöt kell teremnie? A gyülekezetben a szolgálat nem más, mint a talaj előkészítése, a vetés, az öntözés, majd a betakarítás. Pál a gyülekezeti szolgálatok pontos értékelését adja ebben a gyémánt tömörségű mondatban. Bármilyen gondos kertész volt Pál és Apollós, a növekedést, az áldást Isten adta, tehát személyük jelentéktelen. A korinthusiak tévedtek, amikor az eszközöket, a szolgákat a Mester szintjére emelték.

Ugyanakkor a szolgálatok különbözőségét is megemlíti Pál. Fogadjuk el, hogy az Isten kertjében különböző feladatok vannak, de mindegyikre szükség van, egyetlenegy ember sem képes elvégezni minden munkát. Nincs versengés, hiszen a cél ugyanaz: „Aki ültet, és aki öntöz: egyek.” Nincs elszigetelt szolgálat, mindenkire szükség van, mint a test tagjaira. Nem az a fontos, hogy ki milyen feladatot végez, hanem az, hogy Isten előtt meg tudjon majd állni, mint jó és hű szolga.

Fodor István

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
11 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apos­tol sze­re­tet­tel­jes szí­ves­ség­ké­rés­sel for­dul Fi­le­mon­hoz, mint test­vé­ré­hez az Úrban. Meg­te­het­né, hogy pa­ran­csol­jon is, de nem teszi. Oné­zi­mosz­ról van szó, aki Fi­le­mon­nál szol­gált és meg­szö­kött, de köz­ben Pált és Jé­zust meg­is­mer­ve meg­tért, és hasz­nos lett a szol­gá­lat­ban. Pál sze­ret­né, ha Fi­le­mon vissza­fo­gad­ná őt, aki már neki is hasz­nos lehet. Pál­nak az a sze­re­tet­tel­jes ké­ré­se Fi­le­mon­hoz, hogy úgy fo­gad­ja Oné­zi­moszt, mint­ha magát Pált fo­gad­ná. Ez ke­resz­tyén kö­te­les­sé­ge is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis ön­ként, sze­re­tet­ből fo­gad­ná vissza, és nem csu­pán kö­te­les­ség­ből.