Igehely: ApCsel 13:16–32 Kulcsige: ApCsel 13:22 „Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: «Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.»”
Igeszakaszunk úgy utal Dávidra, mint Isten szíve szerinti férfira. Minden bukása és kudarca ellenére így emlékezik meg róla az Újszövetség. Pedig csak annyira volt tökéletes, mint bármelyik kisgyermek, akit az édesapja végtelenül szeret. Isten Dávidban való örömének nem a Dávid teljesítménye, hanem az Ő szíve volt az oka.
Isten szíve szerinti emberként élni azt jelenti, hogy mindenben, még a kudarcainkban is, Isten akaratát kutatjuk. Ez azt jelenti, hogy közösségben élünk vele, keressük Őt akkor is, amikor legszívesebben elfutnánk előle – néha szégyenünkben, néha haragunkban. De ahogy Dávid is felismerte, nincs hová bújni Isten elől, és nincs más, akiben szabadulást és megbocsátást találhatnánk. Tárt karokkal fogad bennünket, amikor hozzá fordulunk, jó napokon és rossz napokon egyaránt.Ahogyan Dávid Istennel járt, amikor pásztorként vigyázott apja juhaira, vagy amikor Góliáttal nézett szembe, vagy éppen menekült Saul elől, legyen minden napunk egy Istennel megélt nap. Isten nem a teljesítményünket, hanem a jelenlétünket, a szívünket kéri.
Hogyan járhatnál naponként Istennel, ahogyan Dávid is tette? Mi az a „kevés”, amiben ma hűséges lehetsz, ahogy Dávid a lehető legjobb tudása szerint védte és terelgette apja juhait?
Mezei Tamás
Szeretetemet nem vonom meg tőle
Igehely: Zsolt 89:31–38 Kulcsige: Zsolt 89:34 „De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok.”
Isten állhatatos szeretetét és hűségét hirdeti mai igeszakaszunk. Megígérte, hogy nem vonja meg irgalmát még akkor sem, amikor népe kudarcot vall, és tovább vétkezik ellene. Szövetsége és ígéretei visszavonhatatlanok, kimeríthetetlen szeretetében gyökereznek. Isten nem változik, amikor mi kudarcot vallunk. Ezért bízhatunk soha meg nem szűnő szeretetében, tudva, hogy semmi sem választhat el minket tőle. Aki Istennel találkozott, nem lehet ugyanaz az ember, aki előtte volt.
Isten úgy utal magára ebben a szakaszban, mint szerető apa, aki legjobbat akarja gyermekének. Legyünk készek alárendelni magunkat Istennek feltételek és fenntartások nélkül. Ahogy a gyermek sem mindig érti a szülei döntéseit, nekünk sem mindig egyszerű elfogadni Isten akaratát, de maradjunk nevelhetőek, és nyugodjunk meg abban a bizonyosságban, hogy Ő a javunkat munkálja.
Hogyan hat Isten állhatatos szeretete a vele való kapcsolatodra? Hogyan tanulhatsz meg bízni Isten állhatatos szeretetében, és hogyan hagyatkozhatsz rá a mindennapi életedben?
Mezei Tamás
