Igehely: Lk 3:1–6 Kulcsige: Lk 3:4 „ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: »Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!«”
Bemerítő (Baptista) János Istentől küldött ember volt, aki szolgálatát ebben a küldetéstudatban végezte. Három szakaszban nyilvánult meg a prófétai munkája: utat készített a Messiásnak; az Útra mutatott; és félreállt az útból. Mai igénk az útkészítés szakaszát ismerteti. Ezt az úttörő munkát igehirdetéssel és bemerítéssel végezte. A „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg bűneitek bocsánatára” felszólítás János szolgálatának megkülönböztető fémjelzése volt. E két parancsnak való engedelmességre szólít fel azóta is minden útkészítő szolgája az Úrnak (lásd pl. ApCsel 2:38). Amikor valaki őszintén megtér bűneiből (megbánja, megvallja és elhagyja bűneit), és nyilvánosan vallást tesz erről bemerítkezése által, annak életébe bejön az Úr Jézus, a Messiás. A bemerítkezés az engedelmesség jele. Igaz, hogy sokkal többet jelent a bemerítés, mint engedelmességet, de most erre nem térhetünk ki.
Az útkészítés mindig nehéz munka volt. Figyeljük csak meg a modern idők útépítési munkáit! Milyen sok akadályba ütközik pl. egy autópálya megépítése! Mégis, ha kell, ezeket az akadályokat legyőzik, és a pálya megépül. Az Úr útját kell nekünk is építenünk, ha meg akarjuk látni Isten szabadítását. János hűséggel végezte az útépítő munkáját, és akik erre az útra léptek, megláthatták Isten szabadítását.
Az Úr útja a szentség útja (Ézs 35:8), a szeretet útja (1Kor 13), az élet útja (ApCsel 2:28).
A Cselekedetek könyvében az első keresztyénekről azt mondták, hogy ők az út követői. Az út a keresztyén tanítás és életmód összefoglaló jelölése (ApCsel 9:2). Csak ez az út vezet az üdvösségre, az életre. Minden más út: nem út. Hirdessük mi is az igét, és életünkkel is hadd jelezzük, hogy megismertük ezt az utat, ezen járunk, és másokat is hívunk, hogy legyenek az Úr útjának követői.
Milyen akadályok vannak életünkben, amelyeket nekünk kell félretenni, hogy jöhessen az Úr Jézus? Milyen magaslatokat kell elhordani, milyen völgyeket kell feltölteni? Hol kell még egyengetni az Úr ösvényét, hogy jobb legyen a kapcsolat? Útkészítő munkánk nem lesz hiábavaló, mint ahogy Bemerítő János munkája sem volt az!
Borzási Gyula
Könyörögjünk, hogy Urunk képviseletében járva Őt fogadják be az emberek! – Mt 10:40
Ha boldog akarsz lenni – Zsolt 1 (Zsolt 1:1-2)
Részestársak a szenvedésben és a vigasztalásban
Igehely: 2Kor 1:1–11 Kulcsige: 2Kor 1:7 „A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.”
A korinthusiakhoz írt második levél egyik kulcsszava a vigasztalás vagy bátorítás. Igei formában 18-szor, főnévi formában 11-szer találjuk ezt e levélben. Pál nagyon nehéz időszakon ment át, amikor ezt a levelet írta. Sokféle nyomorúság, megterhelés, szorongattatás, halálos veszedelem és szenvedés között fogalmazta meg ezt, amely a legszemélyesebb Pál levelei között. Ebből tudunk meg a legtöbbet Pál apostolról. Ez a levél arról is szól, hogy hogyan találhatunk vigasztalást és bátorítást, amikor mi megyünk át nehéz időszakon.
Emlékezzünk arra, ki nekünk Isten (3.v.). Az apostol dicsőítéssel kezdi ezt a levelet (is). Áldjuk őt, mert ő Isten! Háromszor találjuk ezt a kifejezést az Újszövetségben: „Áldott az Isten…” 2Kor 1:3; Ef 1:3; és 1Pt 1:3. Az Ef 1:3-ban Pál dicsőíti Istent azért, amit értünk tett a múltban. 1Pt 1:3-ban Péter dicsőíti Istent azért, amit Isten értünk tett a jövőre nézve. 2Kor 1:3-ban Pál apostol dicsőíti Istent a jelenben kapott áldásokért.
Áldjuk Istent, mert ő a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja. Jézus Krisztusban mi is Isten szeretett gyermekei lettünk, és Atyánknak szólíthatjuk őt. Isten minket is atyai szeretettel szeret.
Áldjuk Istent, mert ő az irgalom Atyja. Ez azt is jelenti, hogy ő az irgalom forrása. Áldjuk Istent mert ő a minden vigasztalás Istene. Amikor Isten vigasztal, akkor bátorít, erőt ad, mellénk áll. Isten megvigasztal és bátorít minket az Ige által, a Szentlelke által és néha a testvérek által. Emlékezzünk arra, hogy mit tett értünk Isten (4.v.; 8–11.v.). Figyeljük meg a szabadít szóban az igeidőket: „Aki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket; akiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani” (10.v. Károli ford.).
Emlékezzünk arra, hogy mit tesz Isten általunk (4b–7.v.). Isten azért (is) vigasztal és bátorít minket, hogy mi is vigasztalhassunk és bátoríthassunk másokat.
Adjunk hálát a vigasztalásért és bátorításért, amit kaptunk az ÚRtól! Legyünk mi is a vigasztalás fiai (Barnabások), így segítőtársai lehetünk azoknak, akik nehéz időszakon mennek át.
Borzási Gyula
