2026. január 10., szombat

DÉLELŐTT | 
Szabadulást hirdet a foglyoknak

Igehely: Lk 4:14–21 Kulcsige: Lk 4:18 „»Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat.«”

Jézus „szokása szerint” szombaton részt vett az istentiszteleten. Egy tipikus szombatnapi zsinagógai istentisztelet imádsággal kezdődött, amikor Isten áldását kérték. Azután elmondták ünnepélyesen a zsidók hagyományos hitvallását (5Móz 6:4–5). Ezt követte újra egy ima. Felolvastak egy előírt szakaszt a Törvényből, majd a Prófétákból. A felolvasó személy arám nyelven értelmezte a héber szöveget. Ezután következett egy rövid prédikáció a helyi közösség vezetője vagy egy vendég rabbi részéről. Ha pap is volt ott, akkor ő fejezte be az istentiszteletet áldásmondással. Ha pap nem volt jelen, akkor egy férfi mondott befejező imát.

Jézust megkérték, hogy olvasson igét és prédikáljon. Ő az Ézs 61:1–2-t választotta. A zsidó rabbik úgy értelmezték (helyesen) ezt a szakaszt, hogy az a Messiásról szól. A hallgatók is tudták ezt. Az volt számukra a meglepetés, hogy Jézus bátran hirdette, hogy ez az ige róla szól, és benne teljesedtek be ezek a szavak.

Tehát Jézus a Messiás (a Krisztus). Te hiszed-e ezt?

Borzási Gyula

DÉLUTÁN | 

Vigasztalás az Örökkévalótól

Igehely: Ézs 51:9–16 Kulcsige: Ézs 51:12 „Én, én vagyok a vigasztalótok! Miért félsz a halandótól, az olyan embertől, aki a fű sorsára jut?”

Hogyan vigasztal az Örökkévaló? 1.) Szabadításával. 2.) Visszahozza Sion foglyait (11.v.). 3.) Csodákat tesz népéért (10.v.). 4.) Alkotásaival (13a. és 15.v.). 5.) Igéjével (16.v.). Ezt tette az Úr Izráellel, és ígéri, hogy megteszi értünk is. Ő nem változik. Egy olyan világban, ahol rémhírek ijesztenek, elnyomásról, pusztításról és izzó haragról hallunk minden nap, a mi Istenünk vigasztalással és bátorítással, örömhírrel (evangéliummal), oltalmával áll mellénk. Ezzel tölti be a szívünket. Tehát nem kell félni, nem kell elcsüggedni.

Téged hogyan vigasztalt meg az ÚR? Ha megtapasztaltad bátorítását, mondd el másoknak is! Tegyél bizonyságot szabadításáról, oltalmáról, csodáiról! Mondd el, milyen igével szólt hozzád, amihez neked reménységet adott. Milyen imameghallgatásban volt részed? Aki Istennel jár, aki Isten igéjét rendszeresen olvassa, és hűséges, engedelmes követője az Úr Jézus Krisztusnak, az tud erről beszélni.

Borzási Gyula

 Napi áhítat

Igehely: Lk 6:37–45 Kulcsige: Lk 6:44 „Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.”

Az Úr Jézus sokszor szóvá tette, hogy a képmutatás mennyire káros és veszélyes. Nem egyéb, mint ámítás, aminek során az ember mást mutat, mint ami az életében levő valóság. Nincs igazi szentség, de van ítélkezés mások felett, annak a látszatnak a fenntartására, hogy a megszentelődés mennyire fontos. Megbocsát, de nem felejt a képmutató; alkalmas időre tartogatja a bosszúállását, szívében forr a harag, de széles mosolya jelzi, hogy a tál külseje fényesre lett sikálva (Lk 11:39).