2022. november 30., szerda

DÉLELŐTT | 
Jákób látta az eljövendő uralkodót

Igehely: 1Móz 49:8-12; Kulcsige: 1Móz 49:10 „Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Síló, akinek engednek a népek.”

Ahogy Jákób megáldja fiait, akikből Izráel tizenkét nemzetsége lesz, kiemelkedő áldást kap Júda. Siló az a helység, ahol a szent sátort elhelyezték Józsué idejében, a honfoglaláskor, és ott volt egészen a Sámuel próféta idejéig. De Siló lehet személyre utaló név: „sok zsidó és keresztyén ember a Messiásra való utalást lát benne” (Bibliai nevek és fogalmak 217. o.). Csodálatosan beteljesedett azonban a Jákób áldás-próféciája a Dávid trónrakerülésével a Júda törzséből, ahogy Isten királyi jogart adott neki és leszármazottainak. A Megváltó a Júda törzséből származik, hiszen reá vonatkozik: „míg eljön Siló.” Földi szolgálata, szenvedése, halála és feltámadása után, ahogy Isten megdicsőítette Őt, beteljesedett: „akinek engednek a népek”, akik megtérnek és követik Őt minden népből és nemzetből. Mint királyi papság és szent nép, szolgálhatunk Krisztusnak személyesen az Ő népe között. Ő a Gyülekezet feje, és dicsőségre vezeti népét. Az áldás-prófécia azonban kiterjedhet az Úr második eljövetelére is: „eljön Siló, akinek engednek a népek”, hiszen Ő a királyok Királya és uraknak Ura, „győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere” (Jel 5:5).

Tőtős János

DÉLUTÁN | 

Megmaradva Isten szeretetében

Igehely: Júd 20-23; Kulcsige: Júd 21 „Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várva a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre.”

Isten szeretete mentett meg bennünket a kárhozat felé rohanó világból, és ugyanez a szeretet tart meg most bennünket. Azonban nekünk az a feladatunk, hogy maradjunk meg Isten szeretetében, ahogy a felszólítás hangzik: „tarsátok meg magatokat Isten szeretetében”, ahogy Megváltónk is mondja: „maradjatok meg az én szeretetetemben” (Jn 15:9). A megmaradás két eszközzel érhető el. 1.) „épülvén szentséges hitetekben”. Az Ige által és a testvéri közösség által épülhetünk hitünkben. 2.) „imádkozván a Szentlélek által”. A Lélek segítségünkre siet gyengeségeinkben, mert esedezik érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal (Róm 8:26). Isten szeretetében való megmaradásunk fontos meghatározója az Úr érkezésének méltó várása is: „várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését az örök életre” (21. v.). Ez nem egy passzív várakozás, hanem szorgos munka a lélekmentésben. Az Úr adja a vezetését, hogy könyörülettel mentsük meg embertársainkat az eljövendő harag következményeitől, vagy épp sietséggel, mintha már elérné őket a pokol lángja, „kiragadva őket a tűzből”.

Mikor volt az utóbbi alkalom, amikor szóltál valakinek Isten szeretetéről?

Tőtős János

 Napi áhítat

Igehely: Péld 25:11–15 Kulcsige: Péld 25:15 „Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri.”

Az aranyalma ezüsttányéron gyönyörű és kívánatos. Ilyen a helyén mondott ige (11.v.). De ahhoz, hogy helyén tudjuk mondani, ki kell várni és fel kell ismerni ennek az idejét. Ehhez türelem és bölcsesség kell. Nem mindegy, hogyan mondjuk és hogyan fogadjuk az intést, feddést (12.v.). A szóláshoz bölcsesség, a fogadáshoz engedelmes lelkület kell. Ahogy mondjuk és ahogy fogadjuk az intést, az elárulja, hogy mi lakik a szívünkben. Legyünk Istennek megbízható követei, akikben gyönyörködik az Úr (13.v.).