2017. január 6., péntek

DÉLELŐTT | 
Feltöltődés a dolgos napok között

– Mk 1:32-39

Bármilyen hosszú és megterhelő volt is a napunk, vagy bármilyen rövid volt az éjszakánk, ne spóroljuk ki a reggeli imádságot. Ebben maga Jézus a tökéletes és követendő példa számunkra.
Késő estig betegeket gyógyított és megkötözötteket szabadított meg Péter és András házának udvarában. Másnap reggel mégis korán hajnalban felkelt, hogy egyedül lehessen és imádkozhasson. Élő kapcsolata Atyjával segítette újból és újból beállítani küldetésének fókuszát: „mert azért jöttem”. Mielőtt még a tanítványok a tömeg nyomására megalapították volna a Kapernaumi Jézusi Mentőszolgálatot, a Mester határozottan szólt: „menjünk máshová…, hogy ott is hirdethessem az igét.”
Jól tesszük, ha az Úrért fáradozunk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy Istennek sokkal fontosabb személyünk, mint szolgálatunk. Lelki növekedésünk és munkálkodásunk hatékonyságának elhanyagolhatatlan feltétele az elrejtett imaélet. Ki ne hagyjuk Istent az érte végzett szolgálatból!
Érzed-e szükségét annak, hogy több időt tölts Istennel? Milyen tényezők szokták leginkább megzavarni vagy ellopni imaidődet? Hozhatsz-e időbeosztásodban olyan változásokat, amelyek ezt megakadályozzák?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Nem maradok el tőled!

– Zsid 13:5-6

A megelégedés „nagy nyereség” (1Tim 6:6). Az 5. versben olvashattuk a meghatározását: „érjétek be azzal, amitek van...” Mit jelenthet ez a gondolkozásmód? Lustaságot, könnyelműséget, érdektelenséget vagy felelőtlenséget? Egyiket sem. A feltétel nélküli bizalmat jelenti Istenben, mert csak Ő egyedül méltó arra: „...el nem hagylak téged.” (5. v.).
A hívő ember Isten után sóvárog, nem a pénz után. Ő az életbiztosításunk, bizakodásunk: „Velem van az Úr...” (6. v.) Kell ez a bátorítás, amikor a jövőnkre gondolunk. Amikor elkerülhetetlenül találkozni fogunk az ügyetlenségünkből fakadó hibákkal, a képzettségünket meghaladó feladatokkal, az idő hiányával, a fáradság és testi gyengeség jeleivel, vagy a tehetetlenséggel, joggal azt kérdezzük: Hogyan valósulnak meg így terveim?
Az Úr számára nem jelentenek akadályt még a hiányosságaink, hibáink, korlátaink, tehetetlenségünk sem. Az a terv, ami az Ő akaratával megegyezik, megvalósul. Kutasd, kérd ki az Ő akaratát! Félsz, aggódsz, elcsüggedtél, gondterhelt vagy, kimerültnek és kevésnek érzed magad az élethez? Mit ígér Isten? „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.”

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:1–14; Kulcsige: Mt 22:9 „Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”

Az embereket sok minden akadályozza abban, hogy elfogadják Isten meghívóját: szántóföld, kereskedés, munka, családtagok, barátok, vagy az ember saját makacs szíve. A példázat szereplői „mit sem törődve” a meghívással, mentek a saját dolguk és tervük után. A Sátán igyekszik elfoglalni az embert, hogy ne legyen ideje a lelkére vagy Isten szavára. Isten mindent elkészített számunkra, sőt minden ember számára, és megadta a lehetőséget, hogy megragadjuk a legnagyobb esélyt, a belépést az életre. Jézus idejében kevesen ragadták meg a nagy lehetőséget, és ma sem tolonganak az örök élet ajtajánál.